[Evangelium] 2011-11-20

[Evangelium minden nap]

   2011. november 20. – Krisztus, a mindenség királya

   Abban az időben Jézus így  szólt tanítványaihoz: Amikor az Emberfia  eljön
   az  ő  dicsőségében,  összes  angyalának  kíséretében,  és  helyet  foglal
   dicsőséges trónusán,  akkor minden  nemzet összesereglik  előtte, ő  pedig
   elválasztja őket  egymástól,  miként a  pásztor  elválasztja a  juhokat  a
   kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára.
   Azután a király így  szól a jobbján  állókhoz: „Jöjjetek, Atyám  áldottai,
   vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert  éhes
   voltam és ti ennem  adtatok; szomjas voltam, és  ti innom adtatok;  idegen
   voltam, s  ti befogadtatok;  ruhátlan voltam,  és ti  betakartatok;  beteg
   voltam, és  ti fölkerestetek;  börtönben voltam,  és ti  meglátogattatok!”
   Erre megkérdezik tőle az igazak:  „Uram, mikor láttunk téged éhezni,  hogy
   enni adtunk volna  neked, vagy  szomjazni, hogy inni  adtunk volna?  Mikor
   láttunk  idegenként,  hogy  befogadtunk   volna,  vagy  ruhátlanul,   hogy
   betakartunk volna  téged?  Mikor  láttunk  betegen  vagy  börtönben,  hogy
   meglátogattunk volna?” Akkor a király  így felel: „Bizony, mondom  nektek:
   Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!”
   Ezután a balján állókhoz szól:  „Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az  örök
   tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és  nem
   adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen voltam,  s
   nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be; beteg voltam  és
   börtönben sínylődtem;  s  ti  nem  látogattatok meg  engem!”  Erre  ők  is
   megkérdezik: Uram, mikor láttunk  téged éhezni vagy szomjazni,  idegenként
   vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, és nem siettünk a segítségedre? Ő
   pedig ezt feleli  majd nekik:  Bizony, mondom nektek:  Amit e  legkisebbek
   egyikével nem tettetek, velem nem tettétek! Ezek akkor az örök  büntetésre
   mennek, az igazak pedig az örök életre.
   Mt 25,31-46

   Elmélkedés:

   Velem tettétek
   A minap valakitől érdekes viccet  hallottam arról, hogy meghal egy  bankár
   és Szent  Péter fogadja  őt  a mennyország  kapujában.  Ne várja  senki  a
   folytatás, mert nem jegyeztem  meg és amúgy  sem szeretnék viccet  mesélni
   prédikáció helyett, de a  lényeg az volt,  hogy a bankár  nem jutott be  a
   mennybe,  hanem  mehetett   a  pokolba.  Minden   bizonnyal  a   gazdasági
   világválság és a bankárellenes közhangulat szülte a viccet, amely ebben  a
   témában nem egyedülálló. Mindannyian  tudnánk jó néhány hasonlót  mondani,
   amikor   különböző   foglalkozású   vagy   társadalmi   helyzetű   emberek
   próbálkoznak bejutni a  mennybe, s  végül egyeseket  Péter beenged,  mások
   viszont  kívül  maradnak.  Ezek  az  általában  humoros,  de  néha  komoly
   történetek  azt  jelzik,  hogy   mennyire  foglalkoztatja  az   embereket,
   mindannyiunkat az,  hogy miként  juthatunk  be a  mennybe. Mit  kell  majd
   válaszolnunk  Szent  Péter  kérdésére,  hogy  a  menny  kapuja   kinyíljon
   előttünk?

   Valójában nem sok alapja van  annak, hogy az örökkévalóságba egy  hatalmas
   kapun keresztül juthatunk majd be, és annak sem, hogy éppen Jézus  legfőbb
   apostolának,  Szent   Péternek   jutott   volna  a   portás   feladata   a
   mennyországban. Abban viszont nem  kételkedhetünk, hogy a túlvilágon  majd
   ítélet vár ránk. Ezt elképzelhetjük úgy is, hogy az igazságos és  irgalmas
   Isten mond  rólunk  ítéletet,  amely  alapján a  mennybe  vagy  a  pokolba
   kerülünk, vagy úgy is, hogy Isten  megadja nekünk azt, hogy saját  életünk
   és cselekedeteink alapján mi magunk hozzuk meg ezt az igazságos  ítéletet.
   Pontosan  nem  tudjuk,   hogy  miként   zajlik  majd   mindez,  de   Jézus
   példabeszéde, amelyet a mai  evangéliumban hallottunk, segít minket  ennek
   megértésben.

   Mindenekelőtt azt érdemes látnunk, hogy  a tét az, hogy üdvösségre  jutunk
   vagy sem.  És ezt  az  határozza meg,  hogy  miként élünk.  Az  evangélium
   szemléletes hasonlata szerint mindazok, akik az éhezőkben, a szomjazókban,
   az idegenekben,  a ruhátlanokban,  a  betegekben és  a  bebörtönzöttekben,
   tehát a szegényekben és a nélkülözőkben meglátják Krisztust és  segítséget
   nyújtanak nekik, azok e  felebaráti szeretetükért elnyerik az  üdvösséget.
   Akik viszont  elmulasztják a  felebaráti szeretet  gyakorlását az  emberek
   iránt, mert  nem látták  meg  rajtuk Krisztus  arcát, az  örök  kárhozatra
   kerülnek. Pontosan tudjuk tehát, hogy  mit fog számon kérni tőlünk  Isten.
   Nagyon  ostobának,   földhözragadtnak  kell   lenni  ahhoz,   hogy   ennek
   ismeretében valaki továbbra is könnyelműen vegye a felebaráti szeretetet.

   A mai  evangélium  érdekes  színt  ad  ahhoz,  hogy  templomainkban  Szent
   Erzsébet ünnepéhez kapcsolódóan ezen a napon országszerte gyűjtést tartunk
   a karitász,  a  szeretetszolgálat  javára. A  plébániai,  egyházmegyei  és
   országos karitász csoportok és  szervezetek adományainkat arra  használják
   fel, hogy az éhezők ennivalóhoz  jussanak, a ruhátlanok ruhát kapjanak,  a
   hajléktalanok orvosi ellátást  kapjanak. A  karitász önkéntes  munkatársai
   azonnal  a  természeti  katasztrófák  és  más  vészhelyzetek   helyszínére
   sietnek, hogy a károsultaknak anyagi támogatást nyújtsanak, de  ugyanilyen
   fontos bajba kerültek lelki segítése is. A cselekvő szeretet szép  példáit
   tapasztalhattuk meg  az elmúlt  években például  az árvizek  vagy a  vörös
   iszap áradat után, amikor  a pusztítás láttán  az együttérzésen túl  sokan
   adakoztak a  mindenüket  elvesztett  emberek  és  családok  számára.  Hála
   Istennek az elmúlt hónapokban Magyarországon nem volt hasonló katasztrófa,
   de továbbra is szükség  van arra, hogy  támogassuk az egyházi  szervezetek
   karitatív munkáját,  hogy eljuthassunk  minden rászorulóhoz.  Szegényeket,
   rászorulókat nem  csak a  televíziós híradásokban  láthatunk, hanem  a  mi
   környezetünkben is  élnek. Az  önmagát a  szegényekkel és  nincstelenekkel
   azonosító Jézus  szavai egyértelműek:  Amit e  legkisebb testvéreim  közül
   eggyel is tettetek, velem tettétek!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram,  Jézusom!  Tudom,  hogy   életem  nagyszerű  lehetőség  arra,   hogy
   embertársaim   segítésével   kimutassam    irántad   való    szeretetemet.
   Mindenkiben, de  főként  a  szegényekben a  segítségre  szorulókban  téged
   akarlak  látni,  a  te  arcodat  szeretném  felfedezni,  neked   igyekszem
   segíteni.  Segíts,  hogy  soha  ne  mulasszam  el  a  segítségnyújtást  és
   jócselekedeim érdemként számítsanak majd a végső ítéleten!