[Evangelium] 2011-11-03

[Evangelium minden nap]

   2011. november 3. - Csütörtök

   Abban az időben vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt.  A
   farizeusok és az írástudók  zúgolódtak emiatt, és  azt mondták: „Ez  szóba
   áll a bűnösökkel és együtt étkezik velük.”
   Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik: „Ha közületek valakinek
   száz  juha   van,   és   egy   elvész  belőlük,   nem   hagyja-e   ott   a
   kilencvenkilencet, s  nem  megy-e az  elveszett  juh után,  amíg  meg  nem
   találja? Ha megtalálta, örömében vállára veszi, hazasiet vele,  összehívja
   barátait és  szomszédait,  és azt  mondja  nekik: „Örüljetek  velem,  mert
   megtaláltam elveszett juhomat.” Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz
   a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek  nincs
   szüksége megtérésre.
   Ha pedig egy asszonynak tíz drachmája  van, és elveszít egy drachmát,  nem
   gyújt-e világot, nem sepri-e ki a  házát, nem keresi-e gondosan, amíg  meg
   nem   találja?   És   ha   megtalálta,   összehívja   barátnőit   meg    a
   szomszédasszonyokat, és  azt mondja:  „Örüljetek velem,  mert  megtaláltam
   elveszett drachmámat.”  Mondom  nektek, az  Isten  angyalai is  éppen  így
   örülnek majd egy megtérő bűnösnek.”
   Lk 15,1-10

   Elmélkedés:

   Emberi szemmel felelőtlennek  tűnhet, ha egy  pásztor otthagyja a  nyájat,
   hogy egyetlen bárányt  megkeressen. De csak  a kívülálló számára!  Könnyen
   azt mondhatnánk, hogy ne menjen sehová, ne veszélyeztesse a többi állatot!
   A jó  pásztor  számára  azonban minden  rábízott  bárány  fontos.  Ennyire
   végtelen Isten  irgalma,  aki  mindenkit üdvözíteni  akar  és  mindenkinek
   megbocsát. Az irgalom  Istene elindul, hogy  megkeresse az  elveszetteket,
   keressen bennünk, akik  a bűneink tövisbokrában  vergődünk, vagy  elgurult
   pénzként heverünk vétkeink porában. Isten elindul felénk, hogy megtaláljon
   minket, tékozló gyermekeit, és visszavezessen házába.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenem, te minden  ember szívébe beleoltottad  a reményt, de  keresztény,
   természetfeletti reményt  csak te  adhatsz nekünk.  Add meg  nekem ezt  az
   erősséget, add meg minden  nekem kedvesnek és  minden hívő léleknek!  Add,
   hogy ez egész  életünket, szenvedésünket és  halálunkat fényesebbé  tegye,
   átváltoztassa, s nekünk ebben az életben, különösen a csalódások és gondok
   napjaiban, benső erőt és bízó bátorságot adjon!