[Evangelium] 2011-11-01

[Evangelium minden nap]

   2011. november 1. – Kedd, Mindenszentek

   Abban az időben:
   Jézus látva a tömeget, fölment  a hegyre, leült, tanítványai pedig  köréje
   gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket:
   „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
   Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
   Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
   Boldogok, akik  éhezik és  szomjazzák az  igazságot, mert  ők  kielégítést
   nyernek.
   Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.
   Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.
   Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
   Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
   Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak  titeket és üldöznek, ha  hazudozva
   mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket.
   Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben!”
   Mt 5,1-12a

   Elmélkedés:

   Túllépni az ábrándozáson
   Dosztojevszkij híres  regényében, a  Karamazov testvérekben  szerepel  egy
   jelenet, amikor  egy  úri  hölgy  keresi  fel  Zoszima  sztarecet.  Ő  egy
   szentéletű, bölcs  szerzetes,  aki  általában csak  meghallgatja  a  hozzá
   érkező embereket,  máskor viszont  egészen bölcs  tanácsokat ad  nekik.  A
   hölgy elmondja élete gondját: késznek érzi magát arra, hogy más  embereken
   segítsen, életét  nekik  szentelje,  ápolja  a  betegeket  és  gondozza  a
   szenvedőket,  de  amikor  arra  gondol,  hogy  esetleg  hálátlanságot  fog
   tapasztalni  jócselekedeteiért  cserébe,  akkor  elszáll  a  bátorsága  és
   elmúlik elszántsága. Úgy  érzi tehát, hogy  a szeretet megvalósítása  csak
   ábrándozás marad. A  szentéletű szerzetes egészen  meglepő módon  válaszol
   neki: Bizony,  ez csak  ábrándozás!  De te  csak ábrándozz  tovább,  hátha
   egyszer ebből az ábrándozásból megszületik a tevékeny szeretet.

   Talán mindannyian éreztük már legalább egyszer életünk során, hogy  milyen
   jó volna úgy élni, ahogyan Isten kívánja tőlünk. Mindenben megfelelni az ő
   törvényeinek  és   teljesíteni   akaratát.   Milyen   jó   volna,   ha   a
   veszekedéseknek és a  haragnak, az  irigységnek és az  önzésnek nem  volna
   többé helye életünkben, hanem igazi szeretettel tudnánk fordulni  mindenki
   felé. Jézus a következőt kérte  egykori tanítványaitól és mai  követőitől,
   tőlünk: „Legyetek tökéletesek, amint a  ti mennyei Atyátok is  tökéletes!”
   (Mt  5,48).   Igen,  Jézus   nagyon  magasra   teszi  mércét,   a   lehető
   legmagasabbra: törekedjünk a tökéletességre, az életszentségre! És  amikor
   ezzel szembesülünk és megértjük,  hogy mennyire komoly  ez a kérés,  akkor
   elbizonytalanodunk. Nem tartjuk alkalmasnak magunkat a szeretet  tökéletes
   megvalósítására. A  viszonzatlan  szeretetet pazarlásnak  gondoljuk,  vagy
   talán  még   azt  is   hozzátesszük,  hogy   az  emberek   méltatlanok   a
   szeretetünkre. Néha  eltölt  bennünket  a  lelkesedés,  máskor  erőt  vesz
   rajtunk  a  csüggedés,  s  ebben  a  folyamatos  lelki  hullámzásban  csak
   ábrándozás marad számunkra az életszentség.

   Egy bölcs szerzetes, mint például Dosztojevszkij hőse biztosan azt mondaná
   nekünk, hogy  csak  ábrándozzunk  tovább,  hátha  ebből  az  ábrándozásból
   konkrét lépések születnek, amelyek előbbre visznek minket az  életszentség
   útján.

   Ma, Mindenszentek  napján,  Egyházunk  azokat a  szenteket  ünnepli,  akik
   túlléptek az ábrándozás határán és megvalósították az életszentséget.  Nem
   szentnek  születtek,   hanem   tudatosan   törekedtek   Isten   akaratának
   megismerésére  és  teljesítésére,  s  ezáltal  szentté  váltak.  Ebben   a
   törekvésükben lehetnek számunkra példaképek. Az életszentség számunkra  is
   elérhető, megvalósítható. A  szentek kivétel nélkül  boldogok voltak.  Úgy
   törekedtek  az  örök   életre  és  boldogságra,   hogy  közben  a   jézusi
   boldogságban éltek. A mai ünnep  evangéliumában a boldogság útjáról  tanít
   Jézus. Furcsának  tűnhetnek számunkra  ezek a  mondásuk, mert  mi  egészen
   másként szeretnénk  boldogok lenni,  más  elképzeléseink vannak  a  boldog
   életről. A szentek viszont ezen az  úton találták meg a boldogságot.  Mert
   nem a maguk elképzelését  akarták megvalósítani és nem  a maguk feje  után
   mentek, hanem mindent  elfogadtak Isten kezéből.  Az élet sokszor  próbára
   tette őket. Volt részük a szegénységben és a sírásban. Sokszor nélkülöztek
   és üldözést szenvedtek. A szelídség,  a tisztaszívűség, az irgalmasság,  a
   békesség irányította őket, amely mások számára talán a gyengeség jele,  de
   számukra ez volt  az erő  forrása. Istenre bízták  életüket, aki  boldoggá
   tette  őket.   Ne  maradjunk   számunkra   ábrándozás  és   képzelgés   az
   életszentség! Bízzuk magunkat Istenre, hogy szentté válhassunk!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus!  Tudjuk,  hogy  az  életszentség útja  a  szeretet  útja,  a
   szeretet  megélésének  útja.  Segít   minket  abban,  hogy  egyre   jobban
   törekedjünk akaratod megismerésére  és teljesítésére!  Segíts bennünket  a
   szeret gyakorlására mindenki felé! Segíts minket szentté válni!