[Evangelium] 2011-05-27

[Evangelium minden nap]

   2011. május 27. – Péntek

   Jézus így tanított az utolsó vacsorán: „Az az én parancsom, hogy
   szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete
   senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti
   barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak
   titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura.
   Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól,
   tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én
   választottalak titeket; és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és
   gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az
   én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek
   egymást!”
   Jn 15,12-17


   Elmélkedés:
   A tegnapi evangélium világossá tette számunkra, hogy a Jézussal való
   kapcsolatunk éltetője a folyamatos és kölcsönös szeretet. Jézus annyira
   szeret minket, hogy az életét áldozta fel értünk. Nincs senki, aki
   nagyobb áldozatra lenne képes, mint ős, a nála jobban senki sem
   szerethet minket. Jézus azt kéri, hogy viszonozzuk szeretetét.
   A mai evangélium azonban ennél is tovább megy. Jézust azt mondja, hogy
   ne csupán őt szeressük, hanem a szeretetet terjesszük ki minden ember
   felé. Ez szeretet mértékét is meghatározza: Úgy szeressétek egymást,
   amint én szerettelek titeket! Némelyek talán azonnal visszakérdeznek:
   Hogyan tudnánk úgy szeretni, ahogy Jézus? Ez lehetetlen számunkra!
   Miért volna lehetetlen? Megpróbáltad már? Elindultál már a szeretetnek
   ezen az útján? Kipróbáltad már, hogy ha nem is mindenkit, de legalább
   egyetlen embert úgy szeress, ahogyan Jézus szeret? Jézus szeretetét
   biztosan nem tudjuk felülmúlni, de legalább vegyük komolyan kérését!
   Törekedjünk a szeretet minél tökéletesebb megélésére!
   © Horváth István Sándor


   Imádság:
   Kérünk, Urunk, Istenünk, taníts meg bennünket arra; hogy helyesen
   kérjük tőled azt, ami javunkra szolgál! Te kormányozd életünk hajóját
   magad felé, minden viharvert lélek csendes kikötője! Mutasd meg az
   irányt, amerre mennünk kell! Újítsd meg bennünk az engedelmesség
   lelkületét! Lelked zabolázza meg féktelen érzékeinket! Vezess el és adj
   erőt ahhoz, ami igaz javunk: hogy megtartsuk törvényeidet, és minden
   tevékenységünkben folyton örvendjünk a te csodálatos és felüdítő
   jelenlétednek!