[Evangelium] 2011-05-22

[Evangelium minden nap]

   2011. május 22. – Húsvét 5. vasárnapja

   Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ne nyugtalankodjék a
   szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek. Atyám házában
   sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: Elmegyek és helyet
   készítek nektek? Ha majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét
   eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én
   vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahova én megyek!” Ekkor Tamás így
   szólt: „Uram, mi nem tudjuk, hogy hova mégy; hogyan ismerhetnénk hát az
   utat?” Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.
   Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha engem ismernétek,
   Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.”
   Fülöp megjegyezte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég
   nekünk!” Jézus így válaszolt: „Már olyan régóta veletek vagyok, és nem
   ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan
   mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed talán, hogy én az
   Atyában vagyok s az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok
   intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki
   bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya
   énbennem. Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek! Bizony,
   bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja
   végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet
   azoknál, mert én az Atyához megyek.”
   Jn 14,1-12


   Elmélkedés:
   Úton az Atya felé
   Nemrégiben érdekes hírt olvastam arról, hogy valamelyik észak-európai
   országból, talán Svédországból vagy Norvégiából nyaralni indult egy
   fiatal házaspár. Autóval indultak útnak, s céljuk egy spanyol város
   volt. Az induláskor azonban rosszul táplálták be a város nevét a
   navigációs készülékbe, egy betűt rosszul írtak, és mivel mindvégig
   pontosan követték a gép utasításait, ezért egy dél-olaszországi,
   hasonló nevű városba érkeztek meg. A tévedésük csak az utolsó
   pillanatban derült ki, de nagy baj nem történt, hiszen módosították az
   úti célt és néhány napos késéssel megérkeztek oda, ahová eredetileg
   indultak. Ennél sokkal szomorúbb volt az a tavaly történt eset
   Magyarországon, amikor mentőt hívtak egy beteghez, de a mentőautó
   útvonaltervező készüléke rossz irányba kezdte vezetni a segítségre
   indulókat. A tévedést ugyan észrevették, de az amúgy 20 perces utat egy
   óra alatt tették meg, s mire kiértek, a beteg életét vesztette. És
   sajnos halálos balesetre is volt már példa külföldön, amikor valaki egy
   tóba zuhant autójával a gép hibája miatt. Az ilyen esetek kapcsán
   elgondolkozunk azon, hogy érdemes-e vakon megbízni az ilyen
   készülékekben?
   Keresztény emberként jól tudjuk, hogy életünknek van végső célja. A
   mennyei Atyához szeretnénk megérkezni. A mennyországba, az üdvösségre
   szeretnénk eljutni. A navigációs készülékek ebben aligha segíthetnek
   minket, hiszen memóriájukban a mennyország nem szerepel a kedvenc
   helyek között. A keresztény emberek számára viszont ez a legkeresettebb
   úti cél. Ki segít minket abban, hogy eljussunk az Atyához? Ki segít
   minket ebben biztosan és tévedhetetlenül? A mai evangéliumi rész erre
   adja meg nekünk a választ. Jézus arról tanítja apostolait, hogy
   visszatér oda, ahonnét eljött a világba, visszatért a mennyei Atyához.
   Majd pedig hozzáteszi, hogy övéinek is követniük kell őt ezen az úton.
   Tamás apostolhoz hasonlóan talán mi is azt kérdezzük, hogy hová vezet
   Jézus útja? Hová szeretne vezetni minket Jézus? Pedig Jézus világosan
   beszél: neki az Atyához kell visszatérnie és nekünk is Atyához kell
   igyekeznünk.
   Évek óta azt tapasztaljuk, hogy az emberek és a családok állandó
   változásban élnek. És ezek a változások csak felgyorsulnak, mintsem
   lassulnának. Az embereknek kénytelenek hozzászokni a munkahelyi
   változásokhoz. Az egyik évben itt, a másikban már másik cégnél
   dolgoznak vagy új beosztásba kerülnek. Sok család kénytelen időnként
   lakóhelyet változtatni, illetve a gyerekek is más iskolába járnak. Bár
   nagyon hasznos az alkalmazkodóképesség és a rugalmasság, én mégis úgy
   gondolom, hogy ebben a gyorsan változó világban nagyobb
   biztonságérzetet nyújt az embereknek, ha kitartanak egy hivatásban, egy
   küldetésben, ha végigmennek egy általuk kitűzött életúton. A világnak
   és a társadalomnak olyan emberekre van szüksége, akik következetesen
   végighaladnak egy úton, és arról le nem térnek. Mert valóban szép dolog
   a segítségnyújtás szándékával egy hétre kiutazni Japánba a földrengés
   után, de sokkal nagyobbra értékelem annak az orvosnak a munkáját, aki
   elmegy Afrikába, hogy egész életén át gyógyítsa a szegény betegeket,
   vagy annak a missziós papnak a szolgálatát, aki elmegy egy távoli
   földrészre, hogy egész életén át ott szolgálja Isten ügyét.
   Elindulni a Krisztus-követés útján, elindulni a keresztény élet útján,
   elindulni a mennyei Atya országa felé vezető úton és azon kitartani,
   folyamatosan előre haladni: ez a mi életcélunk.
   © Horváth István Sándor


   Imádság:
   Uram, Jézus, vezess engem végső célom, a mennyei Atya felé! Belátom,
   hogy egyedül a krisztusi út, a szeretet útja, a remény útja, a
   megbocsátás útja, az öröm útja, az igazi szabadság útja, az élet
   tiszteletének útja vezet az Atyához az örök üdvösségre! Segíts nekem
   megtalálnom a helyes utat és támogass, hogy ezt az utat soha el ne
   hagyjam, s azon meg ne álljak! Segíts kegyelmeddel, hogy mindig
   közelebb kerüljek az Atyához! Légy velem és te vezess életutamon!