[Evangelium] 2011-03-23

[Evangelium minden nap]

   2011. március 23. - Szerda

   Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát
   és bizalmasan közölte velük: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az
   Emberfiát a főpapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd
   kiszolgáltatják a pogányoknak, megcsúfolják, megostorozzák és keresztre
   feszítik, de harmadnapra feltámad.”
   Ekkor odalépett hozzá a Zebedeus-fiúknak (Jakab és János apostoloknak)
   anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus
   megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?” Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,)
   hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a
   másik pedig bal oldaladon.” Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok,
   hogy mit kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet,
   amelyet nekem ki kell innom?” „Készek vagyunk!” – felelték. Jézus erre
   így folytatta: „A szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De
   hogy ki üljön mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok
   ülnek majd ott, akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.”
   Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a
   testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt
   hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető
   emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így
   legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki
   első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy
   neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét
   váltságul mindenkiért.”
   Mt 20,17-28


   Elmélkedés:
   A kísértés, hogy ne Krisztus, hanem az ember legyen a középpontban, az
   apostolokat sem kerülte el. Jézus immár harmadszor beszél nekik
   szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról, de ők mit sem törődnek
   ezzel. Együttérzésük teljes hiányáról tanúskodik, hogy Jakab és János
   dicsőséges trónra vágyakoznak, de a többiek is ugyanígy
   gondolkozhattak, különben nem nehezteltek volna meg két társukra.
   A mi vágyaink, ambícióink, elképzeléseink és terveink is sokszor
   egészen hatalmasok. Vágyakozunk az elismerésre, a földi dicsőségre és
   az üdvösségre, a mennyei jutalomra is. Ehhez azonban keresztút,
   önfeláldozás, szolgálat vezet, melyet Krisztus tanítványának – a
   Mestert követve – vállalnia kell.
   © Horváth István Sándor


   Imádság:
   Uram, Istenem, szívből bánom egész életem minden vétkét, mert ezzel
   rászolgáltam büntetésedre; mivel hozzád, legnagyobb jótevőmhöz hálátlan
   voltam; különösen pedig azért, mert téged, végtelenül jó Istent ezáltal
   megbántottalak! Ígérem, hogy életemet megjavítom, és többé nem akarok
   vétkezni. Jézusom, add ehhez kegyelmedet!

   ________________________________
   \
   Aktuális:
   „Tiéd a döntés – mondd ki bátran, ami a szíved mélyén van, és merjél
   döntéseket hozni!” Ezzel a mottóval szervez 20–30 év közötti
   egyedülálló fiatalok számára hétvégét a Házas Hétvége Mozgalom.
   Bővebb információ:
   http://www.magyarkurir.hu/node/34018