[Evangelium] 2011-03-13

[Evangelium minden nap]

   2011. március 13. – Nagyböjt 1. vasárnapja

   Abban az időben: A Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy a sátán
   megkísértse.
   Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Odalépett hozzá
   a kísértő és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek
   változzanak kenyérré!” Jézus ezt felelte: „Írva van: Nemcsak kenyérrel
   él az ember, hanem mindazon igével, mely Isten szájából származik.”
   Ezután a szent városba vitte őt a sátán, és a templom oromzatára
   állította. Így szólt: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad! Hiszen írva
   van: Angyalainak megparancsolta: A tenyerükön hordozzanak téged, hogy
   kőbe ne üsd a lábadat!” Jézus ezt válaszolta: „De az is írva van: Ne
   kísértsd Uradat, Istenedet!”
   Végül egy igen magas hegyre vitte őt a sátán. Megmutatta neki a világ
   valamennyi országát és azok gazdagságát. Azután így szólt: „Ezt mind
   neked adom, ha leborulsz és imádsz engem!” Ekkor Jézus azt mondta neki:
   „Takarodj, sátán! Mert írva van: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki
   szolgálj!”
   Erre otthagyta őt a sátán, és íme, angyalok jöttek és szolgáltak neki.
   Mt 4,1-11


   Elmélkedés:
   Ima és szenvedés által
   A múlt héten, hamvazószerdával elkezdődött a húsvéti előkészületi idő,
   a nagyböjt. Remélhetőleg nem csupán az egyházi szertartásokban van
   ennek jele, hanem a hívek életében is érzékelhető. Nagyböjti utunkon az
   imádkozó és szenvedő Jézussal fogunk találkozni, hogy közeledjünk a
   megváltás titkához. Tejes egészében megértetni a megváltás, Jézus
   áldozatának lényegét nem vagyunk képesek, de közelebb kerülhetünk
   hitünk eme titkához.
   A nagyböjti időszak a megtérés, a lelki újjászületés, a lelki
   átváltozás ideje. Az evangéliumokból elénk tárul az embereket
   megszólító, bűnbánatra hívó, lelküket megérintő és meggyógyító Jézus.
   Érintésével képes gyógyítani, szavával képes a lélekre hatni és
   irgalmával képes a lelket megtisztítani. Az átalakító isteni erő
   megtapasztalásának nem előfeltétele a társadalmi helyzet, az
   iskolázottság vagy az anyagi körülmények. Vajon bennünket megérint-e a
   nagyböjti időben Jézus?
   Az első nagyböjti vasárnap evangéliuma Jézus háromszori
   megkísértéséről, illetve azok határozott visszautasításáról szól.
   Elsőként azt kéri a sátán Jézustól, hogy a köveket változtassa
   kenyérré. Ha engedne a mi Urunk a kísértésnek, akkor a testi táplálékot
   előtérbe helyezné a lelkivel szemben. Másodszor azt kéri a kísértő,
   hogy Jézus mutassa meg istenségének és isteni hatalmának rendkívüli
   erejét az emberek előtt azzal, hogy sértetlen maradna ha levetné magát
   a templom tetejéről. Jézus azonban nem ilyen módon kívánja megmutatni
   isteni erejét. A harmadik kísértés arra irányul, hogy az egyetlen, igaz
   Isten helyett a gonoszt ismerje el legfőbb úrnak. A pusztai tartózkodás
   Jézus számára a felkészülés ideje. Felkészülés arra, hogy megkezdje
   nyilvános működését, elinduljon tanító útján, tanítványi közösséget
   hívjon maga köré. Felkészülés, hogy változtasson az embereken.
   A nagyböjt mindannyiunk számára a lelki újjászületés ideje lehet, a
   megtérés alkalma. De mi az, ami képes megváltoztatni életmódunkat,
   gondolkodásunkat? Mi vezet el bennünket a lélek megtéréséhez?
   Mindenekelőtt az ima és a szenvedés. Talán mondhatom azt is, hogy az
   imán és a szenvedésen kívül aligha képes bármi is gyökeres változást
   eredményezni. Sok emberrel találkoztam már, akik egy idő után azt
   érezték, hogy lelkileg kiszáradtak. Szerencsésebbek azok, akik ezt
   felismerik önmagukon önállóan vagy lelkivezetőjük segítségével. De
   akkor még mindig ott van a sok-sok küzdelem, annak keresése, hogy mi
   indítja el és vezeti őket valóban Istenhez. Tapasztalatom szerint azok
   az igazi megtérők, aki vagy a komolyan vett ima, vagy valamilyen komoly
   szenvedés útján jutottak el Istenhez. Az imádkozó, elmélkedő,
   elcsendesedő és Istenre hallgató ember ugyanis engedi, hogy Isten
   átformálja őt. A szenvedésben szintén az isteni átalakító erő
   tapasztalható meg. Ne féljünk elindulni az ima útján, a szenvedés
   útján, mert ez az út az igazi megtéréshez vezet!
   Ha szeretnék elmélyülni az imában, érdemes Jézushoz fordulnunk, hogy
   tanítson minket imádkozni! És ha szeretnénk elmélyülni a szenvedés
   titkában, azt kell kérnünk tőle, hogy merjünk elhagyatottak,
   kiüresedettek lenni, akik az élettől semmit sem várunk, mert mindent
   Istentől várunk. A szenvedésben pedig azt kérjük, hogy ne hagyjon el
   minket!
   © Horváth István Sándor


   Imádság:
   Uram, Jézus, nyisd fel szememet az imára és taníts engem imádkozni!
   Nyisd fel szememet, hogy a szenvedésben nem elviselhetetlen rosszat
   lássak, hanem lehetőséget az Istenhez való közeledésre. Vezess engem az
   ima és a szenvedés által a megtérés útján!