[Evangelium] 2011-03-10

[Evangelium minden nap]

   2011. március 10. - Csütörtök

   Amikor Péter apostol megvallotta, hogy Jézus a Messiás, akkor az Úr így
   szólt a tanítványokhoz: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie: a vének,
   a főpapok és az írástudók elutasítják, megölik, de harmadnapra
   feltámad.” Majd így szólt mindnyájukhoz: „Aki utánam akar jönni,
   tagadja meg magát, vegye föl mindennap a keresztjét, és úgy kövessen
   engem! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki
   elveszíti életét énmiattam, megmenti azt. Mit használ az embernek, ha a
   egész világot megnyeri is, önmagát azonban elveszíti, és romlásba
   dönti?”
   Lk 9,22-25


   Elmélkedés:
   Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl mindennap a
   keresztjét, és úgy kövessen engem! – olvastuk a mai evangéliumban.
   Ismerős ez a mondat, hiszen nagyon gyakran találkozunk vele. A
   mindannyiunkat érintő felszólítás időhatározó szaván talán könnyen
   átsiklik tekintetünk és értelmünk.
   Krisztus követése, a kereszt felvétele „mindennapos” feladatot jelent
   számunkra. Nem arról van szó, hogy időnként, gyakran vagy néha
   Krisztussal járjuk életünk keresztútját, hanem nap mint nap hozzá
   csatlakozunk. Ez az elköteleződés.
   Butaság volna azt mondani, hogy most kihagyok egy napot vagy hetet,
   pihenek egyet, élvezem az életet, aztán újra felveszem a keresztemet,
   mert ez bizony veszélyes játék volna, amire rámehet az üdvösségünk.
   De földi életünk egyetlen napján sem mondhatjuk, hogy már eljutottunk a
   kereszthordozás teljességére, nincs hová tovább vinnünk a keresztet,
   már célhoz értünk. Vegyük fel keresztünket ma, holnap és mindennap,
   egészen addig, amíg halálunkban Krisztussal találkozunk.
   © Horváth István Sándor


   Imádság:
   Jézus, Te vagy az Istenem.
   Jézus, Te vagy az életem.
   Jézus, Te vagy az egyedüli Szeretet.
   Jézus, Te vagy a Minden a mindenben.
   Jézus, Te vagy minden javam.
   Jézus, szeretlek teljes szívemmel, egész lényemmel.
   Boldog Kalkuttai Teréz