[Evangelium] 2011-03-05

[Evangelium minden nap]

   2011. március 5. – Szombat

   Abban az időben Jézus ismét Jeruzsálembe ment tanítványaival. Amikor a
   templomban járt, odaléptek hozzá a főpapok, az írástudók meg a nép
   elöljárói, és megkérdezték tőle: „Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki
   adta neked a hatalmat, hogy ilyeneket tegyél?” Jézus így válaszolt: „Én
   is kérdezek tőletek valamit. Feleljetek rá, és akkor majd én is
   megmondom nektek, hogy milyen hatalommal cselekszem. János keresztsége
   a mennyből volt-e vagy az emberektől? Válaszoljatok nekem!”
   Erre tanakodni kezdtek egymás között. Így okoskodtak: „Ha azt mondjuk:
   A mennyből volt, azt fogja felelni: Hát akkor miért nem hittetek neki?
   Mondjuk talán azt, hogy Az emberektől?” Féltek azonban a néptől, mert
   mindenki azt tartotta, hogy János valóban próféta volt. Végül is ezt
   válaszolták: „Nem tudjuk.” Jézus erre azt felelte: „Akkor én sem mondom
   meg, milyen hatalommal cselekszem ezeket.”
   Mk 11,27-33


   Elmélkedés:
   Jézusnak lehetősége lett volna rá, hogy a hatalma felől érdeklődő
   vallási vezetőknek egyértelműen válaszoljon, de ő mégsem használja ki
   ezt a lehetőséget. A személyében kételkedőknek nem árulja el, hogy
   Istentől, az Atyától kapta azt a hatalmat, amelynek birtokában tanítja
   a népet, s amellyel oly sok csodát tett. A benne hívők a tanításban és
   a csodákban felfedezték az isteni erőt. Érdekes, hogy a vezetők azt
   helyesen ismerték fel, hogy Jézus olyan rendkívüli erőnek és hatalomnak
   van a birtokában, amilyennel senki más ember nem rendelkezik, ahhoz
   azonban már vakok voltak, hogy meglássák ennek az erőnek a forrását.
   Ennek oka az lehet, hogy saját hatalmukat féltették. Jézus hatalmának
   elismerése saját hatalmuk elvesztését is jelentette volna. Engedem-e,
   hogy Jézus szelíd hatalommal életem Ura legyen?
   © Horváth István Sándor


   Imádság:
   Mikor nyugtalan voltam, csillapítottad gyötrelmeimet.
   Mikor fáradt voltam, Te adtál pihenést.
   Mikor egyedül voltam, szeretetet hoztál.
   Mikor beteg voltam, gondoskodtál rólam.
   Mikor megsértettek, Te segítettél.
   Mikor idősödtem, mosolyt varázsoltál arcomra.
   Mikor gondjaim voltak, megosztottam veled és segítettél.
   Mikor boldog voltam, örömömben is részt vettél.
   Boldog Kalkuttai Teréz