[Evangelium] 2011-06-29

[Evangelium minden nap]

   2011. június 29. – Szerda, Szent Péter és Pál apostolok

   Abban az időben, amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért,
   megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?”
   Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek,
   mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” Ő tovább kérdezte őket:
   „Hát ti kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a
   Krisztus, az élő Isten Fia.”
   Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon Jónás fia, mert nem a
   test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám.
   Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem
   Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a
   mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a
   mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.”
   Mt 16,13-19


   Elmélkedés:
   Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat – mondja Jézus.
   Az egyszerű galileai halásznak nagyon sokat kellett lélekben fejlődnie
   ahhoz, hogy ezt a nagy feladatot rá bízhassa az Úr. Többször is meg
   kellett tapasztalnia gyarlóságát. Be kellett látnia gyengeségét, és
   azt, hogy Jézus nélkül semmihez sem tudna kezdeni. Tanulnia kellett
   Jézustól, s meg kellett tanulnia a Jézus iránti feltétlen szeretetet.
   De hallgatnia kellett az isteni kinyilatkoztatásra is.
   Sok mindenben hasonlítunk Péterre. Néha mi is bátran megindulunk Jézus
   felé, de aztán kicsinyhitűségünk miatt süllyedni kezdünk. Egyszer első
   szavára mindent otthagyunk és nyomába szegődünk, máskor megtagadjuk
   vagy félve elfutunk. Van, amikor csak titokban merészkedünk utána,
   máskor nyíltan hitet teszünk róla. Jézussal mi is csodákra vagyunk
   képesek. De vajon tud-e rám építeni Krisztus? Elég erős-e a szeretetem
   ahhoz, hogy alapozni lehessen rám? Van-e olyan hitem, hogy másokat is
   erősíteni tudjak a hitben?
   © Horváth István Sándor


   Imádság:
   Aranysugárral és vérpiros rózsával
   feldíszítetted földünket, Fényszülte Fény,
   e szent napon, mert vértanúkra lelt az ég,
   s a vétkes is most bűnbocsánatot talál.
   Mennynek kulcsára, föld tanítómestere,
   világ bírái, mindenség fáklyái ők;
   kereszten ez, a másik kard által dicső,
   s az égi karban vannak már babérosan.
   Ó, boldog Róma, két ily drága vértanú
   ruházta rád saját királyi bíborát;
   nem hírneved, az ő kiváló érdemük
   tesz téged minden földi híresség elé.
   Két szent Olajfa hűségnek közös tövén,
   kérjétek Istent, hogy legyen szilárd hitünk,
   erős reményünk, és a kettős szeretet
   forrását lelve éljünk a halál után!
   A Háromságnak örök dicsőség legyen,
   és tisztelet és ujjongás és hatalom
   az Egységben, ki mindenen uralkodik
   az öröklétnek minden századain át. Ámen.