[Evangelium] 2011-07-10

[Evangelium minden nap]

   2011. július 10. – Évközi 15. vasárnap

   Abban az időben:
   Jézus elment hazulról, és leült a tó partján. Hatalmas tömeg gyűlt
   össze, ezért beült egy csónakba, a tömeg pedig ott állt a parton. Ekkor
   példabeszédekben sok mindenre oktatta őket: „Íme, kiment a magvető
   vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az ég
   madarai, és ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol
   nem volt elég termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem volt mély a
   föld. Majd amikor a nap fölkelt és forrón tűzött, kiégtek, mert nem
   volt gyökerük. Voltak szemek, amelyek tövisek közé estek, és amikor
   nőni kezdtek, a tövisek elfojtották őket. De a többi szem jó földbe
   hullott, és termést hozott: az egyik százszorosat, a másik
   hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat. Akinek van füle, hallja
   meg!”
   Ekkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték: „Miért beszélsz
   hozzájuk példabeszédekben?” Ő így válaszolt: „Nektek adatott meg, hogy
   megismerjétek a mennyek országa titkait, nekik ez nem adatott meg. Mert
   akinek van, annak még adnak, hogy még több legyen neki; de akinek
   nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Azért beszélek hozzájuk
   példabeszédekben, hogy nézzenek, de ne lássanak, hallgassanak, de ne
   halljanak, és ne értsenek, és így beteljesedjék rajtuk Izajás próféta
   jövendölése:
   Hallván hallotok, és mégsem értetek,
   nézvén néztek, de mégsem láttok;
   megkérgesedett ugyanis e népnek szíve:
   Fülükkel restül hallanak,
   szemüket behunyják,
   hogy a szemükkel ne lássanak,
   fülükkel ne halljanak,
   és a szívükkel ne értsenek,
   s meg ne térjenek, hogy meggyógyítsam őket.
   De boldog a ti szemetek, mert lát, és boldog a ti fületek, mert hall!
   Bizony, mondom nektek, sok próféta és igaz vágyott látni, amit ti
   láttok, – és nem látta; vágyott hallani, amit ti hallotok, – és nem
   hallotta.
   Hallgassátok meg hát a magvetőről szóló példabeszédet! Akik hallgatják
   a mennyek országáról szóló tanítást, és nem értik meg, azokhoz eljön a
   gonosz, és elragadja mindazt, amit a szívükbe vetettek Ez az, ami az
   útszélre esett. A kövek közé hullott mag pedig az, aki meghallgatja
   ugyan a tanítást, és szívesen be is fogadja, de az nem ver benne
   gyökeret, csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás,
   üldözés éri, csakhamar eltántorodik. A tövisek közé esett mag az, aki
   meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka vagyon elfojtja
   azt benne, és gyümölcs nélkül marad. Végül a jó földbe hullott mag az,
   aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, és jó termést is hoz: az
   egyik százszorosat, a másik hatvanszorosai, a harmadik
   harmincszorosat.”
   Mt 13,1-23


   Elmélkedés:
   Isten szavának hirdetői
   A magvetőről szóló példabeszéd azon ritka szentírási történetek közé
   tartozik, amelyet Jézus pontosan megmagyaráz. A Máté evangélista által
   lejegyzett részletes magyarázatból megtudjuk, hogy az útszélre esett
   magok azt jelképezik, hogy egyesek nem értik meg igazság tanítását és
   azt a gonosz kitépi szívükből. A kövek közé hullott magok pedig azokat
   jelképezik, akiknek szívében nem tudott gyökeret verni a tanítás, és
   nem voltak képesek arra, hogy ezen tanítás szerint alakítsák életüket.
   Harmadszor pedig arról szól a tanítás, hogy az evilági gondok tövisként
   elfojtják a kikelő magokat és lehetetlenné teszik a növekedést. S
   végezetül ott vannak a sokszoros termést hozó magok, amelyek a tanítás
   szerint élő embereket jelképezik. Jézus magyarázatából azonban kimarad,
   hogy ki a magvető?
   Mivel a mi Urunk nem fedi fel a példázat magvetőjének kilétét, és
   emiatt kíváncsiság ébred bennünk, ezért rögtön megnézzük, hogy Márk,
   illetve Lukács evangélista hogyan írja le ugyanennek a példázatnak a
   magyarázatát. Márk evangélista egészen hasonlóan írja le a
   magyarázatot, egy fontos többletet mégis tartalmaz írása, mégpedig azt,
   hogy a megvető az igét veti, azaz az istentől jövő tanítást. De az ő
   elbeszéléséből sem tudjuk, meg, hogy ki a magvető. A Lukács szerinti
   leírással sem jutunk előbbre, ő is a különféle talajra esett magokról
   ír, de ő sem említi meg, hogy Jézus elárulta volna, hogy ki a magvető.
   Ki a magvető? Kiről beszél Jézus a példázatban? Ezt könnyen
   kitalálhatjuk. Ha ugyanis a mag az Isten szava, az Isten tanítása,
   akkor a magvető az, aki Isten szavát hirdeti, aki Isten tanítását
   elhinti az emberi szívekbe. Ezek szerint a magvető mindenekelőtt maga
   Jézus, aki nyilvános működése alatt az embereket tanította, és azt
   hirdette nekik, amit az Atya rábízott. Ebből azonban nem szabad arra
   következtetnünk, hogy mi csupán az isteni üzenet címzettjei vagyunk,
   hiszen ennek az üzenetnek a hirdetőivé kell válnunk. Igen, mi is
   magvetők vagyunk, akik arra kapunk meghívást, hogy Isten szavát
   hirdessük a világban.
   Úgy érzem, hogy ezen a ponton egy fontos kitételt kell tennünk. Ha
   Isten szava az Egyházra bízott szó, akkor mi nem magánemberként, hanem
   az Egyház tagjaiként vagyunk ennek az isteni szónak a hirdetői. Az
   Egyház az isteni szó befogadója és hirdetője. Mindenekelőtt az
   Egyháznak jó talajjá kell válnia, hogy sokszoros termést hozhasson a
   hiteles igehirdetés által. Ugyanígy nekünk is jó talajjá kell válnunk,
   hogy szívünkben bőséges termést hozzon Isten üzenete.
   Az isteni szó megszólaltatásának kiváltságos helye a liturgia, azon
   belül is különösen a szentmise, amely során az Egyház hivatalos
   képviselője a pap miután felolvasta az Isteni üzenetet, a
   prédikációban, illetve a homíliában meg is magyarázza azt, amely
   magyarázat megfelel az Egyház több évszázados hagyományának. Ennek
   megfelelően az Isten Szavához kapcsolódó feladatokat nem szabad
   összekeverni. A hívők feladata az, hogy figyelmesen és nyitott szívvel
   hallgassák a tanítást és elmélkedjenek róla. Ehhez nyújt segítséget a
   papok szolgálata, akik a papszentelésben megkaptuk a tanítás feladatát,
   amelyet az Egyház megbízásából és nevében végzünk. A prédikációnak az a
   célja, hogy megmutassuk Krisztust. Azt a Krisztust, akit megismertünk,
   s aki személyesen szól hozzánk. E benső hallgatás, odafigyelés nélkül
   teljesen eredménytelen volna az igehirdetés.
   Befejezésül még egy gondolatot szeretnék mondani. Kétségtelen tény,
   hogy az igehirdetés eredményessége nagy mértékben függ az
   igehirdetőtől, az ő felkészültségétől és buzgóságától. Emellett
   ugyanígy függ a hallgatótól is, miként éppen a magvetőről szóló
   példabeszéd erre rámutat. Ha rossz talajra hull a mag, akkor nem hoz
   termést, de ha jó talajba kerül, akkor sokszoros termést hoz. Vajon az
   én szívem milyen talaj?
   © Horváth István Sándor


   Imádság:
   Uram, Jézus! Szeretném, ha tanításod jó talajra hullna a szívemben!
   Add, hogy mindig nyitott szívvel hallgassalak és segíts, hogy tanításod
   szerint éljek! Segítsen engem a Szentlélek a tanítás hűséges
   hallgatásában, megértésében, megélésében és bátor hirdetésében!