[Evangelium] 2011-01-11

[Evangelium minden nap]

   2011. január 11. - Kedd

   Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a zsinagógába, és tanított.
   Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek
   hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy ember,
   akit megszállt a tisztátalan lélek. Így kiáltozott: „Mi közünk egymáshoz,
   názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az
   Isten Szentje!” Jézus ráparancsolt: „Hallgass el, és menj ki belőle!” A
   tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az embert, aztán nagy kiáltással
   kiment belőle. Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek egymást kérdezgették:
   „Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is
   parancsol, és azok engedelmeskednek neki!” El is terjedt a híre hamarosan
   Galilea egész vidékén.
   Mk 1,21-28


   Elmélkedés: 
   Az Úr nyilvános működése éveiben legfőbb küldetésének a tanítást és Isten
   Országa hirdetését tartotta. Nem csupán szavakat mondott, hanem Ő volt az
   Atya megtestesült Igéje és kimondott szava. Az igazság tanítását hirdette,
   de semmit sem mondott önmagától, hanem csak azt, amit az Atyától hallott. Ez
   az isteni háttér az az erő és hatalom, amit észrevesznek az emberek, illetve
   az, hogy szavait tettei és csodái megerősítették. Még a gáncsoskodó
   kérdésekre is mindig a legtökéletesebb választ tudta adni, de ha kellett,
   nem szólt, néma maradt. Ezzel a szótlansággal tűrte a bántalmakat is,
   amelyeket keresztútján elszenvedett. Nem fecsegett, mert aki sokat beszél,
   valamit mindig rejteget az emberek elől. Neki nem volt titkolnivalója,
   nyilvánosan cselekedett és tanított. Boldogoknak nevezte azokat, akik
   hallgatták tanítását. Mi is boldogok vagyunk, ha nyitott szívvel hallgatjuk,
   és életünkben megvalósítjuk mindazt, amit Jézus tanít nekünk.
   © Horváth István Sándor


   Imádság: 
   Ó, én Istenem, én Uram! Hányan vannak, akik örömüket és vigasztalásukat
   keresik tebenned, s akiknek kegyelmeket és ajándékokat osztogatsz. Ellenben
   nagyon csekély azok száma, akik neked akarnak örömet szerezni, és mellőzve a
   maguk érdekét, olyasvalamivel akarnak neked kedveskedni, ami áldozatukba
   kerül.
   Mert hiszen, én Istenem, tebenned ugyan nem hiányzik a jóakarat, hogy nekünk
   kegyelmeket adj; csakis mi követünk el mulasztást azzal, hogy a kapott
   kegyelmeket nem használjuk fel a te szolgálatodban, s ily módon nem
   kényszeríthetünk téged arra, hogy folyton újabbakat adj.
   Keresztes Szent János