[Evangelium] 2011-01-06

[Evangelium minden nap]

   2011. január 6. - Csütörtök

   Abban az időben Jézus a (Szent)lélek erejével visszatért Galileába. Híre
   elterjedt az egész környéken. Tanított a zsinagógákban, és mindenki
   elismeréssel beszélt róla. Eljutott Názáretbe is, ahol nevelkedett.
   Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett.
   Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen
   arra a helyre talált, ahol ez volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent
   engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, hirdessem a
   foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az
   elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.” Összetekerte az
   írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem
   rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az írás, amelyet
   az imént hallottatok.” Mindnyájan igazat adtak neki, de meglepődtek a
   magasztos igéken, amelyek ajkáról fakadtak.
   Lk 4,14-22a


   Elmélkedés: 
   Az evangéliumokat olvasva gyakran találkozunk olyan történetekkel és
   példabeszédekkel, amelyek hasonlítanak egy-egy élethelyzetünkre. Mintha csak
   rólunk szólna néhány jézusi beszéd, oly könnyen felismerhetjük magunkat a
   szereplőkben. Természetesen nem szívesen azonosulunk a negatív szereplőkkel,
   bár kétségtelen, hogy rossz tulajdonságaink talán bennünk is megvannak.
   Inkább a jézusra figyelő, s az ő jótéteményeiben részesülők állnak közelebb
   a szívünkhöz. A mai evangélium szerint, amikor Jézus felolvas a szentírásból
   a názáreti zsinagógában, ő is magára ismer a prófétai jövendölésben. Rögön
   egyértelműen hallgatói tudtára adja, hogy az ő személyében beteljesedtek a
   felolvasott szavak. Ezt mi soha nem mondhatjuk el magunkról, de mindenképpen
   érdemes úgy olvasnunk a bibliát, hogy az egyes jelenetek szereplői helyébe
   képzeljük magunkat.
   © Horváth István Sándor


   Imádság: 
   Irgalmasság Atyja és minden vigasztalás Istene, erősíts meg minket
   hivatásunkban, az imádásban és a hűségben. Isteni szavadnak és szent
   törvényednek szenteljük magunkat ma és minden nap, amikor eléd járulunk.