[Evangelium] 2011-01-04

[Evangelium minden nap]

   2011. január 4. - Kedd

   Egy alkalommal Jézus nagy tömeget látott maga előtt. Megesett a szíve az
   embereken, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért sok
   mindenre kezdte őket tanítani. Későre járt már az idő, amikor odaléptek
   hozzá tanítványai, és figyelmeztették: „A vidék elhagyatott, az idő is
   eljárt. Bocsásd el őket, hogy a környékbeli tanyákra és falvakba mehessenek,
   és ennivalót vegyenek maguknak!” Jézus azonban így válaszolt: „Ti adjatok
   nekik enni!” Azok megjegyezték: „Talán menjünk kenyeret venni kétszáz
   dénárért, hogy elláthassuk őket?” Erre Jézus megkérdezte: „Hány kenyeretek
   van? Menjetek, nézzetek csak körül!” Körülnéztek, és jelentették: „Öt
   kenyerünk és két halunk.” Ekkor meghagyta nekik, hogy csoportokban
   telepítsék le mindnyájukat a zöld gyepre. Le is telepedtek százas és ötvenes
   csoportokban. Jézus ezután fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett
   az égre, és hálát adott. Majd megtörte a kenyereket, és tanítványainak adta,
   hogy osszák ki. A két halat is szétosztotta valamennyiük között. Mindnyájan
   ettek, és jól is laktak, sőt még tizenkét kosarat szedtek tele a kenyér és a
   hal maradékából; pedig ötezer férfi evett a kenyérből.
   Mk 6,34-44


   Elmélkedés: 
   Az öt kenyér és a két hal megszaporításával Jézus sok ezer embert jóllakat.
   Nincs okunk azt feltételezni, hogy e kevés eledel nélkül ne tudott volna
   ugyanilyen csodát tenni. Ő azonban fel akarta használni azt, amit az ember
   átenged neki, bármennyire legyen az kevés. S Isten áldásával e megsokasított
   kevés is elegendőnek bizonyul. Sokszor talán éppen arra hivatkozva
   mulasztjuk el a segítségnyújtást, hogy oly keveset tudunk csak nyújtani, ami
   a rászorulónak nem nyújthat valódi segítséget. De mégis meg kell tennünk ezt
   a keveset is, hiszen Isten képes megsokszorozni jószándékból fakadó
   adományainkat. Az isteni nagylelkűség megtapasztalása indítson minket arra,
   hogy mi is legyünk nagylelkűek és önzetlenek!
   © Horváth István Sándor


   Imádság: 
   Taníts, Uram, elfogadni a békességre vezető út melletti nehézségeket. Úgy
   venni ezt a bűnös világot, ahogy Jézus tette, és nem úgy, ahogy én tenném.
   Bízni abban, hogy Ő mindent jóra fordít, ha elfogadom az Ő akaratát és
   valóban boldog legyek ebben az életben, főleg pedig boldog lehessek majd
   Vele az örök életben.