[Evangelium] 2011-02-22

[Evangelium minden nap]

   2011. február 22. – Kedd, Szent Péter apostol székfoglalása

   Abban az időben amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért,
   megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?”
   Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek,
   mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.”
   Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti, kinek tartotok engem?” Simon Péter
   válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Erre Jézus azt
   mondta neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér
   nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom
   neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a
   pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának
   kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit
   feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.”
   Mk 16,13-19


   Elmélkedés:
   Szent Péter apostol székfoglalásának ünnepe az Egyház egységét jeleníti
   meg. Annak az Egyháznak az egységét, amelyet maga Jézus Krisztus
   alapított, s amelynek vezetését elsőként Péter apostolra bízta. Péter
   és az ő utódai, a római pápák mindenkor Krisztusnak, a Jó Pásztornak a
   példája szerint vezették Isten rájuk bízott nyáját, mindenkor arra
   törekedve, hogy megőrizzék Isten népének egységét.
   A történelem folyamán az Egyház számára talán a szakadások, az egység
   sérülése jelentették a legfájdalmasabb sebeket. De talán éppen a
   hitbeli egységre való törekvés és a szeretetbeli egység megvalósulása
   lehet a leghitelesebb jel korunkban a világ számára, hogy Egyházunkban
   felismerje azt a közösséget, amelyet napjainkban is maga Krisztus
   éltet.
   Ez a Krisztusra alapozott belső egység valóban hitelessé teszi az
   Evangélium hirdetését, amely Krisztus földi helytartójának, a pápának,
   a vele egységben lévő püspököknek és az ő munkatársainak, a papoknak és
   a szerzeteseknek, valamint a világi híveknek is feladata.
   © Horváth István Sándor


   Imádság:
   Istenünk! Sokszor érezzük, hogy magunkra maradtunk. Reményeink
   szertefoszlottak, értelmetlennek látjuk, hogy tovább menjünk az úton.
   Kérünk, Urunk, erősíts ma is minket, hívj magadhoz mindannyiunkat.
   Bárcsak Péterrel együtt válaszolhatnánk: Igen, uram, tudod, hogy
   szeretlek. Bátoríts bennünket, hogy a Te segítségeddel éltetői
   lehessünk családunknak, közösségünknek, minden embertársunknak!