[Evangelium] 2011-02-10

[Evangelium minden nap]

   2011. február 10. - Csütörtök

   Jézus egyszer Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Itt betért egy
   házba, és bár rejtve akart maradni, jelenléte mégsem maradhatott
   titokban. Egy asszony, akinek leányát tisztátalan lélek szállta meg,
   tudomást szerzett róla, odasietett hozzá, és a lábához borult. Az
   asszony szír-föníciai származású pogány volt. Azt kérte tőle, hogy űzze
   ki leányából a gonosz lelket. Jézus először elutasította: „Hadd
   lakjanak jól előbb a gyermekek; mert nem helyes, ha elveszik a
   gyermekek kenyerét, és a kiskutyáknak vetik!” De az asszony így
   folytatta: „Igaz, Uram, de az asztal alatt a kiskutyák is esznek abból,
   amit a gyermekek elmorzsálnak.” Jézus azt válaszolta: „Szavad
   jutalmaként menj! A gonosz lélek elhagyta leányodat.” Amikor hazaért,
   leányát az ágyon fekve találta. Már elhagyta a gonosz lélek.
   Mk 7,24-30


   Elmélkedés:
   Miután Jézus elhagyta Názáret környékét, Galileán kívül, a pogány
   vidékeken folytatja útját, ahol két csodát is tesz. Először a pogány
   asszony gonosz lélektől megszállt lányát gyógyítja meg, majd egy
   süketnéma embernek adta vissza hallását és beszédképességét.
   A mai történetben tulajdonképpen nem is a gyógyítás leírása a fontos az
   evangélista számára, hiszen a lány nincs is jelen az esetnél. Szent
   Márk ehelyett inkább Isten üdvözítő tervének egyetemességéről szeretne
   tanítást adni. A pogány asszony és Jézus párbeszédéből ugyanis kiderül
   számunkra, hogy az üdvösség nem csak a zsidó nép kiváltsága, hanem
   minden ember számára elérhető. Isten üdvözítő kegyelmét egyetlen nép
   vagy csoport sem sajátíthatja ki magának és senki sem zárhat ki abból
   másokat. Ne gondoljuk senkiről, hogy nem méltó az üdvösség örömhírének
   hallgatására!
   © Horváth István Sándor


   Imádság:
   Add Uram, hogy egyek legyünk minden testvérünkkel, a legtávolabbiakkal
   is, azokkal is, akikkel másképp bánsz, mint velünk. Te taníts minket
   szeretetre, hadd kamatoztassuk adottságainkat hátrányos helyzetben lévő
   testvéreink javára.
   Add, hogy testvér módjára szeressük őket, hogy megosszuk velük minden
   javunkat, eléjük sietve felkínáljuk nekik, és könyörögjünk, hogy
   fogadják el.
   Boldog Charles de Foucauld