[Evangelium] 2011-02-06

Evangelium minden nap evangelium at lista.hcbc.hu
2011. Feb. 6., V, 01:00:03 CET


   2011. február 6. – Évközi 5. vasárnap

   Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ti vagytok a föld
   sója. De ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem való az egyébre,
   mint hogy kidobják, s eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ
   világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem
   azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik,
   hogy világítson mindenkinek a házban. Úgy világítson a ti világosságtok
   az emberek előtt, hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei
   Atyátokat!”
   Mt 5,13-16


   Elmélkedés:
   Életízesítő
   Évekkel ezelőtt ajándékba kaptam egy érdekes receptkönyvet, amelynek az
   volt az érdekessége, hogy minden étel mellett volt egy hozzá kapcsolódó
   kis történet. Ebben a könyvben olvastam, hogy valahol Angliában van egy
   indiai étterem, ahol a tulajdonos, a főszakács és a felszolgálók is
   Indiából származnak, s természetesen eredeti indiai ételeket kínálnak a
   vendégeknek. Az étterem arról híres, hogy egy hagyományosan erősen,
   csípősen készülő indiai ételt ők tudnak a világon a legerősebbre
   készíteni. Annyira magabiztosak önmagukban, hogy azzal ajánlják ezt az
   ételt, hogy ha valaki az egész adagot meg tudja enni, akkor nem kell
   kifizetnie az árát. A tulajdonos derűsen megjegyezte, hogy ez még
   bizony senkinek sem sikerült, annyira erős paprikát, borsot és egyéb
   fűszereket használnak ehhez az indiai ételhez.
   Az emberek többsége nem szereti, talán nem is bírja a túlzottan
   fűszeres ételeket, de a másik véglet sem jó, azaz, ha íztelen az étel.
   A különféle népek világszerte sok száz fűszert használnak ételeik
   elkészítéséhez. Talán a só az egyetlen az ételízesítők közül, amelyet
   mindenütt ismernek és használnak. Ha egy ételből kimarad a rozmaring
   vagy a majoránna, talán észre sem vesszük, de ha sótlan, azt mindenki
   azonnal észreveszi. A só tehát alapvető ízesítő, amelyre szüksége van
   az emberi szervezetnek, de túlzott fogyasztása káros lehet, s
   betegségeket okozhat.
   A mai vasárnap evangéliumában Jézus többek között a sóról beszél, de
   nem étkezési tanácsokat ad nekünk és nem is recepteket ajánl. Ezt
   mondja az őt követő és vele élő tanítványoknak: „Ti vagytok a föld
   sója” (Mt 5,13). A hasonlat nem csupán az egykori tanítványokra
   értendő, hanem ránk is vonatkozik. Miként a só tartósítja és ízesíti az
   ételeket, ugyanúgy nekünk, keresztényeknek ízt kell adnunk
   környezetünknek és a világnak. Jézus szavai szerint az ízét vesztett só
   nem való semmire, teljesen értéktelen. A termőföldre nem szabad szórni,
   mert kipusztulna tőle minden. Legfeljebb az útra dobják, ahol a földbe
   tapossák az arra járó emberek. Ha az isteni szeretet és jóság ízét nem
   tudjuk a világnak adni, teljesen értéktelenek vagyunk. Jézus azt kéri
   tőlünk, hogy igehirdetésünk és életünk tanúságtétele legyen ízes,
   legyen megnyerő. Az évszázadok során Jézus örömhíre, üzenete nem
   veszíti ízét, s nem veszít időszerűségéből. A ma élő embernek is
   szüksége van az evangélium ízére. Az örömhírből akár egy csipetnyi is
   elegendő ahhoz, hogy benne az ember rátaláljon, ráérezzen az őt vezető
   isteni igazságra.
   Manapság sokan panaszkodnak, hogy egyre kevesebb a vallását gyakorló
   keresztény, s csökken a hitük szerint élők száma. Lehet, hogy ez
   valóban így is van, de szerintem ez nem gond. A sóból nem kell sok az
   ételbe, mert különben ehetetlenné válik. Lehet, hogy kevesebben vannak
   a hitüket gyakorló emberek, de tapasztalatom szerint e kevesek valóban
   elkötelezettek. Ha kevesen is vagyunk, teljesíteni tudjuk Krisztus
   parancsát, azaz hirdetni tudjuk az ő örömhírét a világban minden
   embernek, s jócselekedeteinkkel jó ízt tudunk adni az emberi
   közösségeknek és a társadalomnak. A megromlott, ízét vesztet keresztény
   ember és keresztény közösség nem való semmire, hiszen nem képes
   teljesíteni hivatását. Őrizzük meg magunkban a krisztusi ízt, hogy azt
   a világnak adhassuk! Váljunk a föld sójává és a világ világosságává! A
   só alapvető ételízesítő. Krisztus tanítványának lenni pedig igazi
   életízesítő.
   © Horváth István Sándor


   Imádság:
   Uram, Jézus! Körülöttem a romlás, a pusztulás sokféle jelét látom.
   Önmagukat pusztító embereket és saját világukat pusztító, élhetetlenné
   tevő embereket. És te engem nevezel a föld sójának, a világ sójának és
   a romlást megállító sónak. Tudom, hogy ebben a világban kell élnem, de
   hozzád tartozva, hogy a te örömhíred, a te tanításod, a te igazságod jó
   ízét adhassam a világnak. Éljen bennem a krisztusi íz: az öröm és a
   jóakarat.


További információk a(z) Evangelium levelezőlistáról