[Evangelium] 2011-08-26

[Evangelium minden nap]

   2011. augusztus 26. – Péntek

   Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak:
   A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és
   kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak.
   A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak
   azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s
   ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás
   hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!” Erre a szüzek mindnyájan
   fölébredtek, és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat:
   „Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak
   ezt válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen.
   Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!” Míg azok
   vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak,
   bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett
   a többi szűz is. Így szóltak: „Uram, uram! Nyiss ajtót nekünk!” De ő
   így válaszolt: „Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!”
   Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
   Mt 25,1-13


   Elmélkedés:
   Az Úr érkezésére való várakozásról szóló beszéd folytatásában egy olyan
   példabeszédet mond el Jézus, amely szembeállítja az okosak előrelátását
   a balgák felkészületlenségével. Ezt jelképezi, hogy egyesek visznek
   magukkal olajat lámpásaikhoz, de a többiek nem. A késve érkező vőlegény
   lakomájára csak a felkészültek tudtak idejében bemenni. A többiek, akik
   időközben elmentek olajért, kinnrekedtek, s visszaérkezvén hiába kértek
   bebocsátást. A történet középpontjában a vőlegény áll, akinek jövetelét
   várják, aki megérkezik, s aki együtt ünnepel a felkészültekkel.
   Jövetelének idejét nem lehet előre tudni. Lehet, hogy hamarosan
   érkezik, de lehet, hogy késik. Mindig legyünk készen érkezésére.
   © Horváth István Sándor


   Imádság:
   Add Uram, hogy minden dolog felé rendezett szeretettel forduljak,
   elszakítva tekintetemet a földről és az ég felé fordítva; úgy
   használjam e világ javait, mintha nem használnám.
   Add, hogy értelmem bizonyos belső érzékével meg tudjam különböztetni
   azokat a dolgokat, amelyekre szükségem van, azoktól, amelyek csak
   élvezetemre szolgálnak, hogy így az átmeneti dolgokkal csak
   ideiglenesen foglalkozzam, és csak a szükséges mértékben, de ugyanakkor
   örök vággyal öleljem át az örök valóságokat.
   Clairvaux-i Szent Bernát