[Evangelium] 2011-08-01

[Evangelium minden nap]

   2011. augusztus 1. - Hétfő

   Amikor (a kenyérszaporítás után) mindnyájan ettek és jóllaktak, Jézus
   mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak csónakba,
   menjenek át előtte a túlsó partra, miközben ő elbocsátja a tömeget.
   Amint elbocsátotta az embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül
   imádkozzék. Közben beesteledett, és ő ott volt egymagában. A csónak
   pedig már jó pár stádiumnyira eltávolodott a parttól. Hányták-vetették
   a hullámok, mert ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején
   Jézus elindult feléjük a víz színén járva. Amikor észrevették, azt
   hitték, hogy kísértet, és rémületükben felkiáltottak. De Jézus azonnal
   megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!” Erre Péter
   odaszólt neki: „Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek
   a vízen!” Ő azt mondta: „Jöjj!” Péter ki is szállt a csónakból,
   elindult a vízen, és ment Jézus felé. De az erős szél láttán megijedt,
   és merülni kezdett. Felkiáltott: „Ments meg, Uram!” Jézus nyomban
   kinyújtotta kezét, megfogta őt, és így szólt hozzá: „Te kicsinyhitű,
   miért kételkedtél?” Amikor beszálltak a bárkába, a szél elállt. A
   csónakban levők pedig leborultak előtte, és így szóltak: „Te valóban az
   Isten Fia vagy!” Akkor átkeltek a tavon, és Genezáret földjénél értek
   partot. Annak a helynek a lakói felismerték Jézust, hírét vitték az
   egész környéken. Eléje hoztak minden beteget, és kérték, hogy legalább
   ruhája szegélyét érinthessék. És akik csak hozzáértek, mind
   meggyógyultak.
   Mt 14,22-36


   Elmélkedés:
   A mai evangéliumi történet egy természeti csodát ír le, amelyben Jézus
   a vízen jár. De most mégse a csodára figyeljünk, hanem az emberi
   viselkedés változásaira! Nagy az ellentét a Jézust megpillantó
   tanítványok félelme és aközött, hogy kiszállva a csónakból az Úr előtt
   leborulva hitvallást tesznek. Péter magatartásában is észrevehető a
   fordulat, de ez éppen ellentétes, mint a többieknél. Rendkívüli
   bátorsága és lobbanékony szeretete jeleként képes a vízen járni, de
   aztán hirtelen süllyedni kezd, mert a kicsinyhitűség felülkerekedik
   rajta.
   A hit és a kételkedés, a remény és a reményvesztettség, a szeretet
   erőssége és gyengesége váltakozik állandóan bennünk. Biztonságot jelent
   számunkra, ha egyházunk csónakjában maradunk, de ha ki akarunk szállni,
   akkor azonnal sebezhetőekké válunk.
   Törekszünk-e a biztonságra? Milyen irányba fejlődik hitünk?
   © Horváth István Sándor


   Imádság:
   Uram, Istenem, teremtőm és megváltóm! Akkora vonzódással, tisztelettel,
   dicsérettel és tisztességgel, akkora hálával, odaadással és
   szeretettel, akkora hittel, reménnyel, tisztasággal szeretnélek ma
   magamhoz venni téged, amekkorával méhébe fogadott és óhajtott
   szentséges anyád, a dicsőséges Szűz Mária, amikor alázatosan és
   áhítattal felelt az angyalnak, aki a megtestesülés örömhírét jelentette
   neki: íme, az Úrnak szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint.
   Kempis Tamás