[Evangelium] 2011-04-10

[Evangelium minden nap]

   2011. április 10. – Nagyböjt 5. vasárnapja

   Abban az időben Lázár testvérei megüzenték Jézusnak: „Uram, nézd,
   beteg, akit szeretsz!” Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: „Ez a
   betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségére fog szolgálni, hogy az
   Isten Fia megdicsőüljön.” Jézus szerette őket: Mártát, Máriát és
   Lázárt. Amikor tehát meghallotta, hogy Lázár beteg, két napig ott
   időzött még, ahol volt, aztán így szólt a tanítványokhoz: „Menjünk el
   ismét Judeába!”
   Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban feküdt. Amint
   Márta meghallotta, hogy Jézus jön, eléje sietett, míg Mária otthon
   maradt. Márta így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt
   volna meg a testvérem! De tudom, hogy most is, bármit kérsz Istentől,
   megadja neked.” Jézus ezt felelte neki: „Testvéred fel fog támadni.”
   Erre Márta így szólt: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó
   napon.” Jézus folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz
   bennem, még ha meg is hal, élni fog. Mindaz, aki él és hisz énbennem,
   az nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” Márta ezt válaszolta neki: „Igen,
   Uram! Hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön!”
   Jézus a lelke mélyéig megrendült és megindult. Megkérdezte: „Hova
   temettétek?” Azok így szóltak: „jöjj, Uram, és lásd!” Ekkor Jézus
   könnyekre fakadt. Erre a zsidók megjegyezték: „Nézzétek, mennyire
   szerette őt!” Némelyek azonban így szóltak: „Ő, aki visszaadta a vak
   látását, nem akadályozhatta volna meg, hogy meghaljon?”
   Jézus pedig, még mindig mélyen megrendülve a sírhoz ment, amely egy
   kővel elzárt barlang volt. Jézus így szólt: „Vegyétek el a követ!”
   Márta, az elhunyt testvére megjegyezte: „Uram, már szaga van, hiszen
   negyednapos.” Jézus ezt válaszolta neki: „Mondtam már neked, hogy ha
   hiszel, meglátod Isten dicsőségét!” Elvették tehát a követ. Jézus az
   égre emelte szemét, és így szólt: „Atyám, hálát adok neked, hogy
   meghallgattál. Én ugyan tudom, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a
   körülálló nép miatt mondom, hogy higgyék: te küldöttét engem!” E szavak
   után Jézus hangos szóval kiáltotta: „Lázár, jöjj ki!” A halott azonnal
   kijött, kezén és lábán a rátekert leplekkel, arcán pedig a kendővel,
   amelyet fejére csavartak. Jézus megparancsolta: „Oldjátok föl, hogy
   járni tudjon!” A zsidók közül, akik Máriához jöttek, sokan hittek
   Jézusban, miután látták, amit cselekedett.
   Jn 11,3–7. 17. 20–27. 33b–45


   Elmélkedés:
   Remény a feltámadásra
   Egykori hittanos tanítványom, akit nevezzünk Eszternek annak érdekében,
   hogy valódi neve és személye ne kerüljön nyilvánosságra, mesélte el
   nekem élményét. Nemrégiben meglátogatta a kórházban súlyosan beteg
   nagypapáját. Az idős ember állapota láttán az orvosok egyértelműen
   kijelentették, hogy halála néhány napon belül várható. Nem szomorúságot
   akartak ezzel okozni a családtagoknak, hanem lehetőséget szerettek
   volna adni, hogy mindenkinek időben el tudjon köszönni az életből
   távozni készülő kilencven esztendős embertől. Eszter is búcsúzni ment a
   kórházba egy késő délután a munka után. A kopott ajtók, a falakról
   málló vakolat, a félhomályos folyosók és kórtermek mind-mind az
   elmúlást sugallták. A nyomasztó környezettől feltűnően elütött az
   ágynemű tisztasága, amelyről az jutott eszébe, hogy bizonyára ilyen
   tisztaság várja nagyapját a túlvilágon, a mennyben. Az ágy mellé ülve
   Eszter hosszasan időzött, alig beszéltek közben egymással, inkább
   hallgattak. Mindketten érezték, hogy a földön ez az utolsó
   találkozásuk. Elbúcsúzván a fiatal lány még egyszer, utoljára
   visszatekintett, hogy búcsút intsen, s ekkor vette észre a betegágy
   fölötti képet, egy régi festmény másolatát, amelyet talán évtizedekkel
   korábban, még abban időben, amikor szerzetesnővérek ápolták a betegeket
   a kórházban, tehetett valaki a falra. A kép Lázár feltámasztását
   ábrázolta. Vigasztaló volt számára ebben a pillanatban észrevenni és
   később felidézni ezt a képet, amelyet az évek során talán sokan észre
   sem vettek, de amely bizonyára számos haldoklónak és családtagnak
   nyújthatott reményt a feltámadásra.
   A mai vasárnap evangéliuma Lázár feltámasztásáról szól. Amikor Jézus
   hírt kap arról, hogy a barátja beteg, nem indul azonnal hozzá.
   Késlekedik, s csak két nap múlva indul útnak, hogy felkeresse őt.
   Betániába érve értesül a szomorú hírről, hogy Lázár meghalt. Jézus
   beszélgetni kezd az elhunyt testvérével, Mártával. Mintha kissé
   elbeszélnének egymás mellett, s nem értenék egymás szavait és egészen
   mást gondolnának a feltámadásról. Márta a múltról beszél, Jézus pedig a
   jövőről. A beszélgetés elárulja számunkra, hogy az embernek mindig van
   olyan elképzelése, amelyet jónak tart, sőt jobbnak, mint Isten
   akaratát. Erről árulkodik Márta kijelentése: „Ha itt lettél volna, nem
   halt volna meg a testvérem!” (Jn 11,21). Egészen másban bízott, mint
   amit Jézus tenni fog. Márta a saját emberi világába hívta előzetesen
   Jézust, Jézus viszont őt akarja hívni az isteni kegyelem világába. Sok
   esetben mi is pontosan így gondolkozunk és viselkedünk. Ahhoz kérjük
   Isten hatalmát, hogy a mi akaratunk, a mi elképzelésünk valósuljon meg.
   Isten viszont az ellenkezőjét szeretné, meghív minket, hogy az ő
   akarata szerint éljünk, s engedjük, hogy ő vezesse életünket. Ha
   továbbra is és a végletekig ragaszkodunk a magunk akaratához, sosem
   jutunk előbbre. Át kellene lépnünk Isten világába, s engednünk kellene,
   hogy ő irányítsa a történéseket. Az ő terve szerint jöjjön létre az
   élet és történjen a halál. Az ő akarata szerint érjen minket a
   szenvedés és tőle várjuk a gyógyulást.
   Lázár feltámasztásának története vigasztalja meg a haldoklókat! Bennünk
   pedig erősítse a feltámadásban való hitet és az örök élet reményét!
   © Horváth István Sándor


   Imádság:
   Uram, Jézus, szeretteim elvesztése, a halállal való találkozás minden
   alkalommal próbára teszi hitemet. Te is megrendültél, amikor értesültél
   barátod, Lázár haláláról. Engem is mélyen megrendít, amikor hozzám
   közel álló személy távozik az élők sorából. Hiszem és hittel vallom,
   hogy te vagy az élet és a halál Ura. Hiszem és hittel vallom
   feltámadásodat. Hiszem, hogy számomra is van feltámadás.