[Evangelium] 2010-06-26

[Evangelium minden nap]

   2010. június 26. - Szombat

   Abban az időben,  amikor Jézus bement  Kafarnaumba, egy (pogány)  százados
   járult eléje,  és  így szólt:  "Uram,  szolgám bénán  fekszik  otthon,  és
   szörnyen kínlódik."  Jézus  így felelt:  "Megyek  és meggyógyítom  őt."  A
   százados ezt válaszolta:  "Uram, nem vagyok  méltó, hogy hajlékomba  jöjj,
   hanem csak egy  szóval mondd, és  meggyógyul az én  szolgám. Jómagam,  bár
   alárendelt  ember  vagyok,  katonáknak  parancsolok.  Ha  azt  mondom   az
   egyiknek: Menj! -  elmegy; a másiknak:  Jöjj ide! -  akkor hozzám jön;  és
   szolgámnak: Tedd ezt! - és megteszi."
   Amikor Jézus  ezt  hallotta,  elcsodálkozott,  és  így  szólt  kísérőihez:
   "Bizony, mondom  nektek, ekkora  hitet  senkinél sem  találtam  Izraelben.
   Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és
   asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában, a
   választott nép fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Ott sírnak majd, és
   fájdalmukban csikorgatják fogukat." A századosnak pedig azt mondta  Jézus:
   "Menj, és legyen úgy, amint hitted." És meggyógyult a szolga még abban  az
   órában.
   Ezután Jézus Péter  házába ment.  Látta, hogy annak  anyósa lázas  betegen
   fekszik. Megérintette  kezét, mire  a láz  elhagyta őt.  Fel is  kelt,  és
   szolgált  neki.  Amikor  beesteledett,  sok,  ördögtől-megszállott  embert
   vittek Jézushoz.  Szavával kiűzte  a gonosz  lelkeket, és  minden  beteget
   meggyógyított,   hogy    beteljesedjék   Izajás    próféta    jövendölése:
   "Gyengeségeinket magára vette, és betegségeinket ő hordozta."
   Mt 8,5-17

   Elmélkedés:

   A százados szolgájának meggyógyításakor nincs szükséges semmilyen kötelező
   szertartásra, de még  közvetlen jézusi cselekedetre  sem, itt ugyanis  nem
   egy zsidó,  hanem  egy pogány  szolgáról  van szó.  A  pogány  katonatiszt
   tapintatosságáról tanúskodik,  hogy nem  ragaszkodik ahhoz,  hogy a  zsidó
   Jézus belépjen  házába, mert  akkor  tisztátalanná válna.  Másrészt  pedig
   megvallja méltatlanságát.
   Hitvallása  olyannyira  jelentős,  hogy  bekerült  a  szentmisébe,  és   a
   szentáldozás előtt ezeket a szavakat imádkozzuk. Méltatlanságunk  ellenére
   minden szentmisében eljön hozzánk Jézus. Hívom-e szívembe? Hogyan  fogadom
   őt?
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Amikor a  mi  Urunk  látja,  tiszta  lelkek  hogyan  jönnek-sietnek,  hogy
   látogassák  Őt  az  Áldott  Szentségében,  rájuk  mosolyog.  Oly   egyenes
   egyszerűséggel járulnak Őhozzá, hogy (kicsiny voltukban) nagy örömét leli.
   Vianney Szent János