[Evangelium] 2010-05-30

[Evangelium minden nap]

   2010. május 30. - Szentháromság vasárnapja

   Búcsúbeszédében Jézus  így  szólt tanítványaihoz:  "Még  sok  mondanivalóm
   volna, de nem vagytok hozzá elég  erősek. Amikor azonban eljön az  Igazság
   Lelke, ő  majd  elvezet  titeket  a  teljes  igazságra.  Nem  magától  fog
   beszélni, hanem azt  mondja el, amit  hall, és a  jövendőt fogja  hirdetni
   nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek.
   Minden, ami Atyámé, enyém is. Ezért mondtam, hogy az enyémből veszi,  amit
   majd hirdet nektek."
   Jn 16,12-15

   Elmélkedés:

   Élet a Szeretetben
   Történeteink jól  ismert  hőse,  Eszter,  néhány  évvel  ezelőtt  nyaralni
   készült családjával. Úgy  gondolta, hogy  könyvet is visz  magával az  egy
   hetes  pihenésre,  s  arra  kért,   hogy  ajánljak  neki  valami   érdekes
   olvasnivalót. Néhány  kötetet  adtam  neki kölcsön,  többek  között  Márai
   Sándor: A kassai polgárok  című drámáját, s  felhívtam figyelmét, hogy  ez
   egy nagyon izgalmas történet. Amikor visszahozta a könyveket, megkérdeztem
   tőle, hogy  kellően érdekfeszítő  volt-e a  Márai-féle történet?  Nem  kis
   meglepetésemre Eszter azt válaszolta,  hogy nagyon izgalmasan indultak  az
   események, de ő nem szereti a fokozódó izgalmakat, ezért úgy döntött, hogy
   elolvassa a  könyv utolsó  oldalait, s  amikor már  ismerte a  befejezést,
   akkor olvasta el  elejétől végéig a  művet. Én még  soha nem olvastam  így
   könyvet,  de  tudom,  hogy  az   izgalmak  elkerülése  végett  többen   is
   alkalmazzák  ezt  a  módszert.  Bevallom,  hogy  én  szeretem  a  váratlan
   fordulatokat, a szövevényes eseményeket, nem sietek türelmetlenül a dolgok
   elébe, s engedem, hogy az író vezessen a történet végkifejletéig.

   A mai nap a Szentháromságot ünnepeljük. Hitünk szerint egy Isten van,  aki
   három személy: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ezt a három isteni személyt
   nevezzük egy  szóval Szentháromságnak.  Emberi értelmünk  számára  azonban
   meglehetősen felfoghatatlan,  hogy miként  lehetséges ez,  hogyan is  kell
   mindezt  értenünk.  Azt  könnyen  beláthatjuk,  hogy  nem  egy  különleges
   matematikai rejtélyről vagy megoldhatatlan számtani feladványról van szó a
   Szentháromság esetében. Az első  keresztény századoktól fogva  egyházatyák
   és hittudósok egész sora  foglalkozott a Szentháromsággal, illetve  azzal,
   hogy milyen viszony,  kapcsolat áll fenn  az Atya, a  Fiú és a  Szentlélek
   között.  Azzal  mindenki   egyetért,  hogy  amit   a  tudunk,  azt   Isten
   kinyilatkoztatásából tudjuk, mert  emberi értelmünk semmiféle  bölcselkedő
   okoskodással nem  képest megközelíteni  a  Szentháromság lényegét.  Az  is
   egyértelmű  ugyanakkor  mindenki  számára,  hogy  a  Szentháromság  titok,
   mégpedig hitünk egyik legnagyobb é legfontosabb titka.

   A titkot persze igyekszünk megfejteni,  s szeretnénk mindig többet  tudni.
   Így van ez a hétköznapi életben, és a hittitkokkal is. A  Szentháromsággal
   kapcsolatos fejtegetéseket és hittudományi értekezéseket természetesen nem
   tartom feleslegesnek, sőt, egészen hasznosak azok, de én egy kicsit mindig
   úgy érzem, hogy amikor  meg akarjuk fejteni és  a maga teljes  valóságában
   meg akarjuk érteni a Szentháromságot,  akkor úgy teszünk, pontosabban  úgy
   szeretnénk tenni, mint Eszter, aki először  a történet végét olvassa el  a
   könyvből. Nekem úgy tűnik,  mintha elébe akarnánk  menni a dolgoknak  vagy
   mintha   siettetni    akarnánk    Isten-keresésünk,    Isten-megismerésünk
   folyamatát. Halálunk  és feltámadásunk  után,  az öröklétben  majd  együtt
   leszünk Istennel és mindent  tudni fogunk róla. De  a megismerésnek ezt  a
   teljességét nem szükséges  az időben előbbre  hoznunk. Szerencsére nem  is
   tudjuk Istennel megtenni ugyanazt, mint egy regénnyel.

   Gyakran beszélünk arról, hogy Isten  elsősorban nem tanokat, nem  tanítást
   akart velünk közölni, hanem önmagát és szeretetét. Keresztény életünk  sem
   elsősorban egy tanítás megismerése  és megvalósítása, hanem sokkal  inkább
   egy  személynek  a  megismerése  és  követése,  azaz  Krisztus-követés.  A
   Szentháromsággal kapcsolatban  ezt úgy  mondhatnánk,  hogy ne  az  értelmi
   megközelítés legyen  a legfontosabb  számunkra, hanem  az, hogy  Istennel,
   azaz az Atyával, a Fiúval és  a Szentlélekkel éljünk! Szent János  apostol
   írja első levelében a következőket: "Isten szeretete abban nyilvánult  meg
   irántunk, hogy egyszülött Fiát küldte a világra, hogy általa éljünk"  (1Jn
   4,9). Majd ezzel folytatja: "Abból ismerjük meg, hogy Istenben maradunk, ő
   meg bennünk, hogy a Lelkéből adott nekünk" (1Jn 4,13).

   Befejezésül még egyetlen gondolat: Fontos, hogy János apostol ezen  szavai
   azt a kijelentést  követik, amely  szerint "Isten a  szeretet" (1Jn  4,8).
   Isten  tehát  nem  csupán  szeretetet   érez  a  teremtmények,  s   köztük
   legfőképpen az  ember iránt,  hanem ő  maga a  szeretet.  Isten-keresésünk
   mindig a szeretet keresése, Isten-megismerésünk minden esetben a  szeretet
   megismerése, és Isten utáni  vágyunk végső soron  a szeretet, a  tökéletes
   szeretet utáni vágyakozás. A Szentháromság mai ünnepe ébresszen rá  minket
   arra, hogy Isten  meghív minket  a vele  való életre,  a Szeretetben  való
   életre!
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Ó, Szentháromság:  Atya,  Fiú  és  Szentlélek!  Titokként  és  igazságként
   ismertelek meg,  hitünk  titkaként és  igazságaként.  Megismertelek,  mint
   Szeretetet. Titokzatos, benső  életed lényege a  szeretet, amely kiárad  a
   világ és az emberek felé. Arra hívsz engem is, hogy éljek benned, éljek  a
   Szeretetben! Kész  vagyok  megismerni  és  elfogadni  a  szeretetet,  hogy
   szeretet ébredjen  bennem irántad,  dicsőítselek  és imádjalak  téged,  az
   örökkévaló Istent, az Atyát, a Fiút és a Szentlelket!