[Evangelium] 2010-05-23

[Evangelium minden nap]

   2010. május 23. - Pünkösd

   Amikor a hét első napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent  a
   tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben
   zárva tartották  az  ajtót.  Belépett és  így  szólt  hozzájuk:  "Békesség
   nektek!" Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az  Úr
   láttára öröm töltötte  el a tanítványokat.  Jézus megismételte:  "Békesség
   nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket." E szavak
   után rájuk  lehelt,  és így  folytatta:  "Vegyétek a  Szentlelket!  Akinek
   megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer,  s akinek nem bocsátjátok  meg,
   az nem nyer bocsánatot."
   Jn 20,19-23

   Elmélkedés:

   Bennünk élő Lélek
   Az egyik  vasárnapi szentmisére  elég korán  érkezett meg  a  felolvasásra
   beosztott leány, történeteink  jól ismert szereplője,  Eszter, aki  holnap
   éppen névnapját ünnepli. Miután megnézte és elgyakorolta az  olvasnivalót,
   volt idő  arra,  hogy  megkérdezzem:  Mi történt  a  héten  az  iskolában?
   Őszintén  bevallotta,  hogy   sajnos  a   hittannal  kapcsolatban   nagyon
   kellemetlen élménye  volt:  elfelejtette  a  Szentlelket.  Megdöbbentem  a
   tízéves kislány  szóhasználatán.  Mit  jelent  az,  hogy  "elfelejtette  a
   Szentlelket"? Érdeklődésemre röviden elmesélte, hogy az órán a hitoktató a
   szentháromsággal kapcsolatban  kérdezte, ő  mondta,  hogy az  első  isteni
   személy a  mennyei  Atya, a  második  a  Fiúisten, Jézus  Krisztus,  de  a
   harmadikhoz érve  hirtelen megakadt,  rövidzárlatot  kapott, és  csak  kis
   gondolkodás után  tudta  kimondani,  hogy  a  harmadik  isteni  személy  a
   Szentlélek. Eszter  kitűnő  tanuló volt,  s  hittanból is  legjobbak  közé
   tartozott, ezért  nagyon  kellemetlen volt  számára,  hogy egy  kicsit  is
   gondolkoznia kellett a Szentlélek nevén, s nem tudta rögtön.

   Ha mi nem is felejtjük el  a Szentlélek nevét, bizony sokszor  elfelejtünk
   figyelni sugallataira, elfelejtünk jó tanácsot kérni tőle,  megfeledkezünk
   ajándékairól. A Pünkösd mostani ünnepe  jó lehetőséget ad számunkra,  hogy
   jobban odafigyeljünk  az olykor  méltatlanul elfelejtett  Szentlélekre!  A
   pünkösdvasárnapi  szentmise   szövegeiben  felidéztük   az  első   pünkösd
   eseményét. Foglaljuk most  össze röviden  az eseményeket!  A húsvét  utáni
   ötvenedik napon  járunk,  tíz  nappal Krisztus  mennybemenetele  után.  Az
   apostolok együtt  vannak, imádkozva  várják  a vigasztaló  Lelket,  akinek
   eljövetelét Jézus pár  nappal korábban ígérte  meg számukra. Az  Apostolok
   cselekedetei szentírási könyv beszámolója szerint az ígéret beteljesedését
   különleges  jelek  kísérik:   heves  szélvész   zaja  támad,   lángnyelvek
   ereszkednek az apostolokra, akik különféle nyelveken kezdenek el beszélni.
   Nem  tudjuk  pontosan,  hogy  ez  utóbbi,  azaz  a  nyelvel  adománya  mit
   jelentett. Egyes szentírástudósok  úgy vélik,  hogy az  apostolok a  saját
   nyelvükön beszéltek, de azt  az összegyűltek mindegyike megértette.  Mások
   úgy gondolják, hogy idegen nyelveken való beszédre voltak képesek a  Lélek
   segítségével. Abban viszont egészen  biztosak lehetünk, hogy az  apostolok
   ekkor értik meg Krisztustól kapott küldetésüket, s állnak ki először a nép
   elé a Krisztusról  szóló tanítást hirdetvén.  A Szentlélek jövetele  tehát
   változást   jelent   életükben,   ettől   kezdve   missziós,    igehirdető
   küldetésüknek élnek.

   A Szentlélek ajándékaiban  mi is részesedünk.  Ne feledkezzünk meg  arról,
   hogy  mi  is  megkapjuk  a   bölcsességet,  ami  segít  minket   mindannak
   felismerésében és  megtételében,  ami üdvösségünkhöz  szükséges.  A  Lélek
   ajándékaként   tekinthetünk   az   értelemre,   amely   hitünk   titkainak
   megértésében nyújt  számunkra  segítséget. Életünk  döntéshelyzeteiben  ne
   feledkezzünk meg arról, hogy  bátran kérhetjük a jó  tanács lelkét, ami  a
   helyes döntés meghozatalában elengedhetetlen. A lelki erősség abban  segít
   minket, hogy  legyőzzük félelmeinket  és aggodalmainkat,  felülkerekedjünk
   kishitűségeinken, s újult  erővel gyakoroljuk az  erényeket. A  Szentlélek
   következő adományára,  a  tudományra  azért  van  szükségünk,  hogy  Isten
   megismerésének  útján  folyamatosan  előrehaladjunk.  A  jámborság  azt  a
   gyermeki lelkületet  jelenti  bennünk,  amellyel  magukba  fogadhatjuk  és
   magunkban hordozhatjuk Isten  Országát. S  végül, az  Úr félelmének  lelke
   arra  indít  minket,  hogy   szüntelenül  figyeljünk  Isten   jelenlétére,
   közelségére.

   A  Szentlélek  pünkösdi  eljövetele  segítsen  minket  abban,  hogy   újra
   felfedezzük magunkban és életünkben az elfelejtett Szentlélek  elfelejtett
   ajándékait! Mert Isten Lelke bennünk él, s általa Isten él bennünk.
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Szentlélek Isten,  jöjj,  mutasd meg  magad  nekünk! Élj  bennünk,  működj
   bennünk! Sokszor nem figyelünk jelenlétedre, s mindazokra az  adományokra,
   amelyeket tőled kapunk nap mint nap. Te egykor elindítottad az apostolokat
   az igehirdetés és a tanúságtétel útján,  most minket indíts ezen az  úton,
   hogy hirdessük  jelenlétedet és  Jézus örömhírét!  Maradj bennünk,  egység
   Lelke! Maradj bennünk türelem Lelke! Maradj bennünk szeretet Szentlelke!