[Evangelium] 2010-05-22

[Evangelium minden nap]

   2010. május 22. - Szombat

   Amikor feltámadása  után  Jézus  még  együtt  volt  övéivel,  Péter  látta
   egyszer, hogy utána jön  az a tanítvány, akit  Jézus szeretett. Az, aki  a
   vacsorán odahajolt hozzá, és megkérdezte: "Uram, ki az, aki téged elárul?"
   Ennek láttára Péter Jézushoz fordult: "Uram, hát ővele mi lesz?" Jézus így
   felelt: "Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem jövök, mit  törődöl
   vele? Te  csak kövess  engem!" Így  a tanítványok  között elterjedt  az  a
   vélemény, hogy ez a tanítvány nem  hal meg. Jézus azonban nem azt  mondta:
   "Nem hal  meg", hanem:  "Ha azt  akarom, hogy  így maradjon,  amíg el  nem
   jövök, mit törődöl vele?" Ez az a tanítvány, aki tanúságot tesz minderről,
   és ezeket írta. Tudjuk,  hogy igaz az  ő tanúsága. Jézus  még sok mást  is
   cselekedett. Ha egyenként mind  megírnák, azt hiszem,  az egész világ  sem
   tudná befogadni a könyveket, amelyeket írni kellene.
   Jn 21,20-25

   Elmélkedés:

   Egészen személyes vallomásról  olvashatunk a  mai evangéliumi  szakaszban.
   János evangélista saját küldetéséről és  jövőjéről ír. Jézus hívta meg  őt
   is egykor követésére,  s ő választotta  szűkebb tanítványi körének  tagjai
   közé. Éveken át  Jézussal volt, hallgatta  tanítását és  megtapasztalhatta
   csodáit. A  kereszthalált  és  a  feltámadást  követően  annak  élt,  hogy
   tanúságot tegyen arról,  hogy Jézusban  az isteni szeretet  jelent meg  és
   működött az emberek javára. János Jézusról, a Megváltóról és  Üdvözítőről,
   a kereszten szeretetből  önmagát feláldozó Fiúról,  a húsvétkor  feltámadó
   Úrról tesz tanúságot élőszóban és az általa leírt örömhír segítségével is.
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Uram, te újra  meg újra  hangsúlyozod, hogy minden  lehetséges annak,  aki
   hisz. Ha  megvizsgáljuk, melyik  a legnagyobb,  a neked  leginkább  tetsző
   erény, azt látjuk, hogy a hit. Igen, ennek ereje által készülünk fel arra,
   hogy belépjünk  a Szentek  Szentjébe.  Hit nélkül,  ó, dicsőség  Ura,  nem
   tettél volna értünk csodákat. Mielőtt csodát műveltél volna, azt  akartad,
   hogy jóságoddal egyesítsük hitünket.