[Evangelium] 2010-05-20

[Evangelium minden nap]

   2010. május 20. - Csütörtök

   Abban a időben Jézus az égre emelte szemét és így imádkozott: Szent Atyám,
   nemcsak tanítványaimért könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni
   fognak bennem. Egyek legyenek mindnyájan! Amint te, Atyám, bennem vagy  és
   én tebenned, úgy legyenek ők is  mibennünk, és így elhiggye a világ,  hogy
   te küldtél engem.  Megosztottam velük a  dicsőséget, amelyet nekem  adtál,
   hogy egyek legyenek, amint mi egyek vagyunk: én őbennük, te énbennem, hogy
   így ők is  teljesen egyek legyenek,  s megtudja a  világ, hogy te  küldtél
   engem, és szereted őket,  amint engem szerettél.  Atyám! Azt akarom,  hogy
   akiket  nekem  adtál,  ott  legyenek  velem,  ahol  én  vagyok  s   lássák
   dicsőségemet, amelyet  nekem  adtál, mivel  már  a világ  teremtése  előtt
   szerettél engem. Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek,  s
   ők is megismerték, hogy te küldtél engem. Megismertettem velük nevedet, és
   ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz,  bennük
   legyen, és én is őbennük legyek.
   Jn 17,20-26

   Elmélkedés:

   Az egyházért és annak közösségéhez tartozókért imádkozik a mennyei Atyához
   Jézus  a  főpapi   ima  következő   részében.  Könyörgésébe   belefoglalja
   mindazokat, akik az  igehirdetés és a  tanúságtétel hatására hinni  fognak
   benne. A hívek egységének és a közöttük megvalósuló szeretetnek a  mintája
   az a szeretet, ami az Atyát összekapcsolja a Fiúval. Sajnálatos tény, hogy
   az egyház történelme során a szervezeti egység több alkalommal  megsérült,
   amelynek oka sok esetben a szeretet hiánya lehetett. Ez a tény mutatja meg
   számunkra annak fontosságát, hogy miért kell gyakorolnunk a szeretetet más
   keresztény felekezetek tagjaival is,  s azt is  jelzi, hogy e  szeretetben
   való egység nélkül nincs remény a szervezeti egységre.
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Mindig soknak tartjuk,
   amit mi teszünk másokért;
   ellenben amit mások tesznek érettünk,
   azt semmibe sem vesszük.
   Úgy látszik, két szívünk van:
   egy lágy, gyöngéd, engedékeny - önmagunk számára,
   és egy kemény, szigorú, zord - embertársaink számára.
   Szalézi Szent Ferenc