[Evangelium] 2010-05-18

[Evangelium minden nap]

   2010. május 18. - Kedd

   Jézus az utolsó  vacsorán tekintetét  az égre emelte,  és így  imádkozott:
   "Atyám, eljött az óra.  Dicsőítsd meg Fiadat,  hogy Fiad is  megdicsőítsen
   téged! Te hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy mindenkinek,  akit
   neki adtál, örök életet adjon. Az  örök élet pedig az, hogy  megismerjenek
   téged, az  egy  igaz Istent,  és  Jézus  Krisztust, akit  te  küldtél.  Én
   megdicsőítettelek  téged  a  földön.  A  feladatot,  amelyet  rám  bíztál,
   teljesítettem. Atyám,  most te  dicsőíts meg  engem azzal  a  dicsőséggel,
   amelyben részem volt  nálad a világ  teremtése előtt!  Kinyilatkoztattalak
   téged az embereknek, akiket e világból nekem adtál. Tieid voltak, és nekem
   adtad őket. Tanításodat megtartották. Most  már tudják, hogy minden,  amit
   nekem adtál, tőled van. Hiszen én a tőled vett igéket mondtam el nekik, ők
   pedig elfogadták: megismerték az igazságot,  hogy tőled jöttem, és  hittel
   elfogadták, hogy  te  küldtél  engem.  Értük  könyörgök.  Nem  a  világért
   könyörgök, hanem  értük,  akiket nekem  adtál.  Tieid ők-  hiszen  a  tied
   mindaz,  ami  az  enyém,  és  minden  az  enyém,  ami  a  tiéd  -,  és  én
   megdicsőültem bennük. Én nem maradok tovább  itt e világban, ők azonban  a
   világban maradnak. Én most hozzád megyek."
   Jn 17,1-11a

   Elmélkedés:

   Jézusnak utolsó vacsorán mondott főpapi imáját olvassuk a következő  három
   nap evangéliumában. Az imában, amely a mennyei Atyának szól, Jézus először
   saját küldetéséről, mint az Atya megdicsőítéséről van beszél, ezután pedig
   az apostolokért  és a  hívőkért  imádkozik. Ez  az imádság  előkészíti  és
   bevezeti azt az  áldozatot, amelyet  az emberek megváltásáért  a mi  Urunk
   nagypénteken mutatott be a kereszten. Az Atyának szóló imádság ez, ahogyan
   a  keresztáldozat  is  az  Atyának  szól.  Jézus  úgy  tekint  a  rá  váró
   szenvedésre és halálra, amely küldetésének része és beteljesedése, mint az
   Atya akaratára. Az Atya iránti szeretetéről tanúskodik, hogy  engedelmesen
   elfogadja a halált, amely  egyúttal Isten dicsőségének megnyilvánulása  is
   lesz. Földi küldetésének teljesítéséből már csak egyetlen dolog  hiányzik:
   egészen odaadja életét. Az imában Jézus kifejezésre juttatja, hogy  készen
   áll ennek megtételére.
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Taníts, Uram, elfogadni a békességre vezető út melletti nehézségeket.  Úgy
   venni ezt a bűnös világot, ahogy  Jézus tette, nem ahogy én tenném.  Bízni
   abban, hogy Ő mindent jóra fordít,  ha elfogadom az Ő akaratát és  valóban
   boldog legyek ebben az életben, főleg  pedig boldog lehessek majd Vele  az
   örök életben.