[Evangelium] 2010-05-16

[Evangelium minden nap]

   2010. május 16. - Vasárnap, Urunk mennybemenetele

   Feltámadása után  Jézus  utoljára  jelent  meg  az  apostoloknak,  és  így
   búcsúzott el tőlük:
   "Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnapon fel  kell
   támadnia a  halálból.  Az ő  nevében  Jeruzsálemtől kezdve  minden  népnek
   megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni. Ti vagytok ezeknek tanúi. Én meg
   elküldöm nektek Atyám megígért ajándékát.  Maradjatok a városban, míg  erő
   nem tölt el benneteket a magasságból."
   Ezután kivezette  őket Betánia  közelébe,  és kezét  fölemelve  megáldotta
   őket.  Áldás  közben  eltávozott  tőlük,  és  fölemelkedett  az  égbe.  Ők
   leborulva imádták. Aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. Állandóan
   ott voltak a templomban, dicsérték és magasztalták Istent.
   Lk 24,46-53

   Elmélkedés:

   A menny felé
   Néhány  esztendővel  ezelőtt  egy  katolikus  iskolába  hívtak  lelkinapot
   tartani a gyerekeknek.  Többen is  voltunk papok,  s rám  azt a  feladatot
   osztották, hogy  néhány osztályban  beszélgessek  a gyerekkel  a  megadott
   témáról.  Nem  hagyományos  hittanóra  volt  ez,  hanem  egészen  kötetlen
   formában zajló  beszélgetés,  illetve  játék. A  gyerekek  kihasználták  a
   lehetőséget és mindenféle  érdekes kérdések  záporoztak felém.  Emlékszem,
   hogy főleg azzal kapcsolatban  tettek fel kérdéseket,  hogy milyen lesz  a
   mennyország, hogyan  fogunk oda  eljutni, kik  lesznek ott  és mit  fogunk
   csinálni. A mennyországról alkotott  gyermeki elképzelésekkel nem csak  az
   én arcomra csaltak mosolyt, hanem sokszor megnevettették velük egymást  is
   a diákok. Már  éppen végéhez  közeledett az  egyik ilyen  óra, amikor  egy
   kislány jelezte,  hogy a  szünetben ő  még szeretne  valamit kérdezni.  Az
   óravégi ima után a csengőszóra a  tanulók kiviharzottak a folyosóra és  az
   udvarra, s  a  teremben csak  az  említett kislány  maradt,  akinek  nevét
   hirtelen támadt  meglepődöttségem miatt  elfelejtettem megkérdezni,  ezért
   most Eszternek nevezem őt. Az osztályfőnök a terem hátsó részéből  odatolt
   mellé egy kerekesszéket és segített neki átülni. Ekkor vettem csak  észre,
   hogy milyen komoly  betegsége van Eszternek:  mindkét lábára béna.  Amikor
   átvillant az agyamon, hogy az élet mily kemény próbára tette ezt a tízéves
   kislányt, furcsa belső remegés fogott  el. Féltem, hogy mit fog  kérdezni.
   És ő nem kímélt. Az Eszter szíve mélyéről feltörő kérdés a szívem  mélyéig
   hatolt: "A mennyben tudok majd járni?" Egyetlen pillanat alatt tört rám  a
   sírás. Hiába próbáltam volna visszatartani. Hulló könnyekkel bólogattam, s
   elhaló hangon suttogtam, hogy igen, a mennyországban te is fogsz járni  és
   szaladni.

   Ez a  kis  történet jutott  eszembe  Jézus mennybemenetelének  mai  ünnepe
   kapcsán. Gyerekeket és  felnőtteket egyaránt  foglalkoztatnak a  következő
   kérdések: Hová  távozott  Jézus,  amikor  elment  ebből  a  világból?  Hol
   található és  milyen a  mennyország? Mit  fognak ott  csinálni azok,  akik
   eljutnak oda? Miben különbözik a mennyországi élet a földitől?

   Nehéz kérdések  ezek,  amelyekre abban  az  értelemben nem  tudunk  biztos
   választ adni, hogy  bárki is  visszatért volna  onnan a  földi világba,  s
   elmondta volna nekünk, hogy  milyen a menny.  Keresztény hitünk, amely  az
   isteni kinyilatkoztatáson alapszik, azonban ad nekünk választ. Mit  jelent
   a mennybemenetel Jézus számára, s milyen biztató reményt jelent ez nekünk?
   Emlékszünk  rá,  hogy  Jézus  Pilátus  helytartó  ítélőszéke  előtt  állva
   kijelentette: "Az én  országom nem ebből  a világból való"  (Jn 18,36).  A
   mennyei Atya küldötteként érkezett el emberi világunkba, itt a földön  élt
   és teljesítette küldetését, de  feltámadását, megdicsőülését követően  nem
   maradhatott örökre  ebben a  világban, mert  az ő  igazi hazája,  országa,
   otthona nem a földi világ, hanem a mennyei. Távozásával a mennybe felhívja
   figyelmünket arra, hogy a mi hazánk is mennyben van, ahogyan ezt Szent Pál
   apostol tanította (vö.: Fil 3,20). Hazamenni, hazatérni mindig öröm!  Csak
   örömmel gondolhatunk arra, hogy Jézus  visszatért a mennybe, s nem  szabad
   amiatt sajnálkoznunk, hogy elhagyott  bennünket, magunkra hagyott  minket,
   hiszen ez valójában nem is igaz, mert a pünkösdkor érkező Szentlélek által
   titokzatos módon velünk van.  S örömmel gondoljunk arra  is, hogy Jézus  a
   mennybe vár  minket! Azt  szeretné, hogy  eljussunk hozzá,  s örökre  vele
   éljünk a  tökéletes boldogságban!  Az új  élet egészen  más lesz,  mint  a
   földi. A földi élet hiányosságait, gyengeségeit, esetlenségeit, fájdalmait
   és  szenvedéseit  nem  visszük  magunkkal.  Ott  megkapjuk  mindazt,   ami
   hiányzott a földön a boldogságunkhoz. Nem marad semmi abból, ami fájdalmat
   okozott nekünk ezen a világon, hanem részünk lesz a tökéletes szeretetben.

   Az igazi  hazánk ott  van  és ott  érezzük  igazán otthon  magunkat,  ahol
   szabadok vagyunk,  ahol elfogadnak  minket,  s ahol  szeretnek  bennünket.
   Mindez a földön csak részben tapasztalható meg, de a mennyben, ahová Jézus
   távozott, tökéletes és teljes lesz. Érdemes mindannyiunknak törekednünk  a
   menny felé!
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Urunk, Jézusunk!  Te harminchárom  esztendőre otthonodként  fogadtad el  a
   földi világot, az emberek  világát, a mi  világunkat. Ittléted a  szeretet
   helyévé tette  a földet,  s ennek  köszönhetjük, hogy  mi is  otthonunknak
   tekinthetjük földi életünk  idejére. Küldetésedet befejezvén  visszatértél
   igazi hazádba,  az  Atya  közelségébe,  a  mennybe,  s  ezzel  megmutattad
   számunkra, hogy  evilági  küldetésünket  követően  hová  vársz  bennünket.
   Segíts minket, hogy  életünk minden  percében a  mennyország, az  üdvösség
   felé törekedjünk!