[Evangelium] 2010-05-09

[Evangelium minden nap]

   2010. május 9. - Húsvét 6. vasárnapja

   Abban az  időben  Jézus  ezt mondta  tanítványainak:  "Aki  szeret  engem,
   megtartja tanításomat,  Atyám  is szeretni  fogja  őt, hozzá  megyünk,  és
   lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat.  A
   tanítás pedig, amelyet hallotok, nem az  enyém, hanem az Atyáé, aki  engem
   küldött. Ezeket  akartam  nektek  elmondani,  amíg  veletek  vagyok.  S  a
   Vigasztaló, a  Szentlélek, akit  majd a  nevemben küld  az Atya,  megtanít
   titeket mindenre,  és  eszetekbe  juttat  mindent,  amit  mondtam  nektek.
   Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy  a
   világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék  szívetek, és ne csüggedjen.  Hiszen
   hallottátok, hogy  azt  mondtam:  Elmegyek, de  visszajövök  hozzátok.  Ha
   szeretnétek, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb
   nálam.  Előre  megmondtam  nektek,  mielőtt  megtörténnék,  hogy  ha  majd
   bekövetkezik, higgyetek."
   Jn 14,23-29

   Elmélkedés:

   Aki szeret
   "Aki szeret engem, megtartja  tanításomat. Aki nem  szeret, az nem  tartja
   meg tanításomat"  -  hallottuk  Jézus  szavait  a  mai  evangéliumban  (Jn
   14,23-24). Tanítás,  tanulás,  iskola.  Olyan  szavak  ezek,  amelyeket  a
   legtöbb gyermek a nyári szünetre  készülve már most szeretne  elfelejteni.
   De a vakációig még van egy  hónap, s érdemes volna belehúzni a  tanulásba,
   hogy jó  legyen  az  év  végi  bizonyítvány.  Azoknak  a  gyermekeknek  és
   fiataloknak, akik még  diákéveiket töltik  vagy éppen  ezekben a  napokban
   érettségiznek, szeretnék bátorításként egy  kis történetet mondani.  Lázár
   Ervin,  a  gyermektörténeteiről  jól  ismert  magyar  író,  a  Hóban  című
   novellájában írja le a következő esetet. Egy hideg téli napon, amikor  már
   a  reggeli  kemény,  zord  idő  előre  jelezte,  hogy  nagy  hóvihar   van
   készülőben, a tanyán élő  gyermeket szülei a  szokott időben felkeltik  és
   elküldik az iskolába. A gyerek aztán a nagyszünetben véletlenül meghallja,
   amint tanító nénije meglehetősen  méltatlankodva éppen őróla és  szüleiről
   beszél az igazgatónak: "Ezt a kis tanyasi gyereket ebben a rossz időben is
   elengedték  az   iskolába.  Milyen   emberek   a  szülei?"   Az   igazgató
   elgondolkozott egy rövid ideig a  kérdésen, aztán ezt mondta a  tanítónak:
   "Derék emberek. És a  gyerek is az lesz."  A történet tanulsága, hogy  nem
   buta kifogásokat kell keresni, hogy miért nem megyünk iskolába vagy  miért
   nem tanulunk.  Azért kell  tanulnia  minden gyermeknek,  hogy  becsületes,
   derék ember váljon belőle.

   Továbbgondolva a  történetet,  ugyanez  igaz a  templomra,  a  szentmisére
   járásra vonatkozóan  is.  Mert iskolába  még  csak elengedik  a  szülők  a
   gyermeket, ha esik az eső, de  a templomba már nehezebben. Még  szemerkélő
   eső sem kell, elég, ha a távolban megjelenik néhány sötétebb felhő,  máris
   kéznél van a  kifogás, hogy miért  marad el a  szentmise. Pedig a  gyermek
   fejlődéséhez szükséges a lelki növekedés is. Ahhoz, hogy becsületes, derék
   ember váljon  belőle,  szükséges,  hogy  a  jó  Istent  is  megismerje  és
   megszeresse.

   "Aki szeret engem, megtartja  tanításomat. Aki nem  szeret, az nem  tartja
   meg tanításomat" - mondja Jézus. Minden  pedagógus és szülő tudja, hogy  a
   gyermek akkor szeret egy tantárgyat, ha szereti a tanárt is. Ha nem szeret
   egy tanárt,  akkor  nem fogja  szívesen  tanulni a  tanár  által  oktatott
   tárgyat. Ez természetesen a hittanra, a hitoktató és a tanuló kapcsolatára
   is vonatkozik. De még inkább érvényes Jézussal való kapcsolatunkra.  Azért
   ismerkedünk meg Jézussal,  hogy megszeressük őt,  s általa megismerjük  és
   megszeressük Istent, a mi mennyei Atyánkat. Jézus azonban nem elégszik meg
   azzal, hogy megtanuljuk tanítását! Ennél sokkal többet kér tőlünk: tartsuk
   meg mindazt, amit  tanít nekünk!  És a tanítása  szerinti életünk  mutatja
   majd meg azt, hogy valóban szeretjük-e őt. Ha megtartjuk tanítását,  akkor
   szeretjük Jézust, de  ha elutasítjuk,  akkor valójában nem  él bennünk  az
   iránta való szeretet.

   Néhány  évvel  ezelőtt,  egyik  régebbi  tanítványom,  akit   szokásunknak
   megfelelően most is nevezzünk  Eszternek, éppen érettségizett. A  ballagás
   utáni napokban sok  bátorításra volt  szüksége. Jó tanuló  volt, de  mégis
   félt egy kicsit, mert a felnőtté  váló ember számára az érettségi az  első
   komoly próbatétel. Emlékszem  rá, hogy a  magyar érettségi után,  estefelé
   még mindig  izgatottan  mesélte,  hogy reggel,  a  tételek  kiderülésekor,
   hogyan  gondolkozott  azon,  hogy   az  Ady  költészetében  megjelenő   új
   érzésvilágot, Vörösmarty  Mihályt  vagy novellaelemzést  válasszon.  De  a
   következő napok is a tanulás és feszültség jegyében teltek Eszter számára,
   s amikor minden sikerült,  akkor jött csak  a nyugalom. Jézus  iskolájában
   viszont  folyamatos   a   tanulás,  mindennaposak   a   próbatételek,   és
   tulajdonképpen sosem  mondhatjuk, hogy  már  mindent tudunk,  már  mindent
   teljesítettünk. A Jézustól való tanulás, a szeretet elsajátítása nem lehet
   kényszer senki számára.  Aki szereti  Jézust, az tanul  tőle és  megtartja
   tanítását. Aki  nem szereti  őt,  az nem  él  tanítása szerint.  De  ebben
   mindannyian szabadok vagyunk.

   Befejezésül térjünk  még vissza  egy gondolat  erejéig a  rossz időben  is
   iskolába induló  gyermek példájához.  A szülő  indítja el,  engedi el.  Az
   útnak indítás, az elengedés a  szeretet jele. Butaság volna azt  gondolni,
   hogy felelőtlenségből indítja el a szülő gyermekét az iskolába, a világba,
   az  életbe,  ahol  számos  veszély  fenyegeti.  A  veszély  kockázatát  is
   vállalnia kell  annak, aki  becsületes és  derék ember,  becsületes és  jó
   keresztény akar lenni.  S a veszélyek  között sokszor ott  van a  szeretet
   megtagadásának kockázata is. A  növekedést, a szeretetben való  növekedést
   az Úr adja. Ez Isten ajándéka. Aki szereti Jézust, az megtartja tanítását.
   Aki szereti Jézust, nem keres  kifogásokat, nem menekül el embertársai  és
   önmaga elől, hanem megtartja tanítását.
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Uram, Jézus, te magad vagy a szeretet! Taníts engem az egyetlen leckére, a
   szeretet gyakorlására. Soha nem  felejtem, hogy te  a végsőkig elmentél  a
   szeretetben. Atyád és az emberek iránti szeretetből áldoztad fel  magadat,
   megmutatván számunkra, hogy a szeretet nem szavakat kíván, hanem  odaadást
   és hűséget.  Úgy akarok  élni,  ahogy te  éltél,  s úgy  akarok  szeretni,
   ahogyan te szeretsz engem!