[Evangelium] 2010-04-26

[Evangelium minden nap]

   2010. április 26. - Hétfő

   Abban az időben így szólt Jézus: "Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a
   kapun megy  be a  juhok aklába,  hanem  máshol, az  tolvaj és  rabló.  Aki
   viszont az ajtón megy be,  az a juhok pásztora. Az  őr ajtót nyit neki,  a
   juhok pedig hallgatnak szavára. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket.
   Miután mind kivezette, előttük halad, és  a juhok követik, mert ismerik  a
   hangját. Az idegent nem követik, sőt elfutnak tőle, mert az idegen hangját
   nem ismerik."
   Jézus ezt a hasonlatot  mondta nekik, de ők  nem értették meg, hogy  miről
   beszél. Jézus  ezért így  folytatta: "Bizony,  bizony, mondom  nektek:  Én
   vagyok az ajtó  a juhok  számára. Akik  előttem jöttek,  azok tolvajok  és
   rablók. Nem is  hallgattak rájuk a  juhok. Én vagyok  az ajtó: aki  rajtam
   keresztül megy be, az  üdvözül, ki- és bejár,  s legelőre talál. A  tolvaj
   csak azért jön, hogy  lopjon, öljön és pusztítson.  Én azért jöttem,  hogy
   életük legyen, és bőségben legyen."
   Jn 10,1-10

   Elmélkedés:

   Jézus, a jó pásztor arra hívja a papokat, hogy kövessék őt, hozzá váljanak
   hasonlóvá és egész  életükkel megmutassák  a világnak az  Ő szeretetét.  A
   világnak, s  az embereknek  szüksége van  a papokra.  Nem csupán  a  papok
   szolgálatára, munkájára és tevékenységére, hanem a papok személyére. Olyan
   papi személyekre, akik hiteles jelenítik meg az emberek előtt Jézusnak,  a
   jó pásztornak alakját, s azon fáradoznak, hogy összegyűjtsék és Isten felé
   vezessék az embereket. A pap csak akkor képes Isten szeretetét továbbadni,
   ha egész életét  áthatja ez a  szeretet, s csak  akkor tudja  eredményesen
   hirdetni az Evangéliumot, ha ő maga is a krisztusi örömhír szerint él.
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Add Uram, hogy lelkem szüntelenül Krisztus békéjének örvendjen;
   hogy mindig nyugodtan és tiszta tekintettel nézhessek az emberek szemébe;
   hogy számból csak tiszta beszéd, bátorító szó hangozzék;
   hogy lépéseim biztosak, útjaim mindig egyenesek, határozottak legyenek;
   hogy kezemet mindig szívesen nyújtsam, ha adni, segíteni kell;
   hogy szívem kitáruljon, s az emberek szükségét megérezzem;
   hogy értelmem  éber  és  friss legyen  az  igazság  - csak  az  igazság  -
   befogadására;
   hogy akaratom mindig  afelé vezesse  gondolataimat, szavaimat,  tetteimet,
   ami fölemel!