[Evangelium] 2010-04-25

[Evangelium minden nap]

   2010. április 25. - Húsvét 4. vasárnapja, Papi hivatások világnapja

   Abban az  időben  Jézus  ezt  mondta  tanítványainak:  "Juhaim  hallgatnak
   szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Örök életet adok nekik,  nem
   vesznek el soha, és senki nem  ragadja ki őket kezemből. Atyám, aki  nekem
   adta őket,  nagyobb  mindenkinél:  Atyám kezéből  nem  ragadhat  ki  senki
   semmit. Én és az Atya egy vagyunk."
   Jn 10,27-30

   Elmélkedés:

   Jó pásztorként
   Magyarországon szép  szokás, hogy  papok síremlékén  miséző kehely  jelzi,
   hogy az ott nyugvó személy Isten szolgája volt. Még kispap voltam,  amikor
   egy kirándulás alkalmával egy ausztriai település temetőjében észrevettem,
   hogy a papok sírján a  kereszt mellett Jó Pásztor ábrázolások  találhatók.
   Azóta sem néztem utána, hogy ez csak  abban a faluban volt így vagy  egész
   Ausztriában  elterjed  a  szokás,   mindenesetre  nagyon  kifejezőnek   és
   helyénvalónak tartom ezt. A magyar szokás inkább egy papi tevékenységet, a
   misézést jeleníti meg a sírokon, míg  a szomszédos országban a Jó  Pásztor
   ábrázolások a papság lényegéhez közelítenek, tudniillik ahhoz, hogy minden
   papnak Jézushoz, a Jó  Pásztorhoz kell hasonlítania,  s az ő  szeretetével
   kell vezetnie a rábízottakat.

   Ma, húsvét negyedik vasárnapján, a  Jó Pásztor vasárnapján papi  hivatások
   világnapja van világszerte.  Idén, a  Papság évében  különösen is  fontos,
   hogy megemlékezzünk a papokról és  imádkozzunk új hivatásokért. Ahogyan  a
   papság éve sem arról szól, hogy a papok magukat ünnepeltetnék, ugyanúgy  a
   mai nap  sem. Jézus  arra  bíztatta egykor  tanítványait, hogy  kérjék  az
   aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásba (vö.: Lk 10,2), s ez a szándék
   napjainkban  is  aktuális.   Természetesen  nem  csak   ma,  a   hivatások
   világnapján és  nem  csak idén,  azaz  a papság  évében  kell  imádkoznunk
   papjainkért és  papi  hivatásokért,  hanem máskor  is  foglaljuk  imáinkba
   azokat, akik Istennek szentelik életüket.

   Szent Ágoston püspök mondta egykor: "Veletek keresztény vagyok és  értetek
   püspök".  Kissé  megváltoztatva   a  mondást,   ezt  mondhatnám:   Veletek
   keresztény vagyok,  és értetek  pap.  Minden pap  személyes  tanúságtétele
   lehetne ez  a  kijelentés,  amelyből  a hívek  megérthetik,  hogy  a  papi
   hivatást meghalló  és  elfogadó  fiatal egyrészt  és  elsősorban  Istennek
   ajándékozza életét,  ugyanakkor az  embereknek  is odaadja  életét,  értük
   végzi papi szolgálatát.

   Néhány évvel ezelőtt egy nyári hivatásgondozó lelkigyakorlaton egy  fiatal
   fiúval beszélgettem, aki megfogalmazta elvárásait a papokkal kapcsolatban.
   Nem személy  szerint nekem  vagy egy  konkrét papnak  szóltak ezek,  hanem
   általánosságban minden  papnak. Ilyeneket  mondott például:  A pap  mindig
   Isten szavát hirdesse  és ne  a maga  "okosságait"! A  pap ne  prédikáljon
   sokat, de  mondjon  sok  jó  dolgot!  A  papnak  legyen  mindig  ideje  az
   emberekre! Legyen művelt és a hívek minden kérdésére tudjon válaszolni!  A
   pap ne politizáljon, de ismerje jól és legyen véleménye a mai világról!  A
   pap  beszéljen  érthetően  és  értelmesen!  A  pap  foglalkozzon  sokat  a
   gyerekekkel,  a  fiatalokkal  és  a   családokkal,  de  az  idősekről   se
   feledkezzen meg! A papok legyenek mindenkihez közvetlenek és barátságosak,
   de tartsák a távolságot mindenkivel  és maradjanak "tisztelendő urak"!  De
   nem is folytatom tovább az ő felsorolását és kérem, hogy gondolatban  most
   ne is folytassa  senki a  követelménylistát, mert ez  nem a  kívánságműsor
   ideje és  különben sincs  az egész  világon egyetlen  olyan pap  sem,  aki
   mindenki kívánságainak megfelelne. Mindenesetre türelmesen végighallgattam
   a  fiút,  többnyire  helyeseltem,  néha  pedig  mosolyogtam  magamban   az
   ellentmondásos dolgokon.  A  végén mindenféle  irónia  nélkül  bátorkodtam
   megkérdezni tőle: Ha ilyen szépen tudod,  hogy milyennek kell lennie a  jó
   papnak, akkor  miért nem  jössz  el papnak?  Látszott rajta,  hogy  szíven
   találta a kérdés. Mert mást jelent okosakat mondani egy papnak arról, hogy
   hogyan éljen, és mást jelent papként  élni. Az illető egyébként egy  évvel
   később jelentkezett a szemináriumba és azóta is kispapként tanul, készül a
   papságra, s remélem, hogy olyan pap lesz, amilyen kívánságai neki voltak a
   papokkal kapcsolatban.

   Bátorítok minden fiatal  fiút, aki  úgy érzi, hogy  tudja, milyennek  kell
   lennie egy papnak,  akár szívesen  osztogat jó  tanácsokat kívülről,  akár
   nem, jöjjön és álljon be a csapatba! Sok támadás ér minket, sokan hangosan
   fütyülnek ellenünk, mások meg fütyülnek  ránk, néha pedig úgy tűnik,  hogy
   vesztésre állunk,  s egy  ilyen  csapatba nem  érdemes beállni.  Mi  papok
   viszont kitartunk,  várjuk az  erősítést, s  imádkozunk az  utánpótlásért.
   Örömmel, de  néha fáradtan,  kimerülten  tevékenykedünk. Nem  törődünk  az
   ellenséges szurkolótáborral, hanem a pályán maradunk, azon a helyen, ahová
   Isten állított minket.  És addig rúgjuk  a labdát, amíg  tart a  mérkőzés,
   addig végezzük  papi szolgálatunkat,  amíg le  nem jár  életünk  kilencven
   perce, és  sírkövünkre valaki  rá nem  vési  a miséző  kelyhet vagy  a  Jó
   Pásztor alakját. De korábban már Isten vési mindkettőt szívünkbe.
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Uram, Jézus,  te  hívtál  meg a  papságra,  s  hívásod minden  nap  azt  a
   feladatot rója  rám,  hogy  hozzád,  a  Jó  Pásztorhoz  váljak  hasonlóvá.
   Mindenekelőtt a te kívánságaidnak szeretnék megfelelni: azt akarom  tenni,
   amit Te vársz  tőlem, azt  akarom hirdetni, amit  Te adsz  ajkamra, s  úgy
   akarok élni, ahogyan Te  éltél. Adj nekem  erőt, kitartást, bátorságot  és
   örömet, hogy papi életem példája megerősítse a rám bízottakat a hitben  és
   a szeretetben! Segíts, ó Jézus, hogy  jó pap, s jó pásztor, az  embereknek
   jó pásztora legyek!