[Evangelium] 2010-04-24

[Evangelium minden nap]

   2010. április 24. - Szombat

   Abban az időben,  amikor Jézus  Kafarnaumban az  élet kenyeréről  beszélt,
   tanítványai közül, akik (szavait)  hallották, többen azt mondták:  "Kemény
   beszéd  ez.   Ugyan  ki   hallgatja?"   Jézus  tudta,   hogy   tanítványai
   méltatlankodtak miatta,  azért  így  szól  hozzájuk:  "Ez  megbotránkoztat
   titeket? Hát ha  majd azt  látjátok, hogy  az Emberfia  fölmegy oda,  ahol
   azelőtt volt! A Lélek az,  ami életre kelt, a  test nem használ semmit.  A
   szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet. De vannak közöttetek, akik
   nem hisznek." Jézus ugyanis  kezdettől fogva tudta,  hogy kik nem  hisznek
   benne, és hogy ki fogja őt  elárulni. Aztán így folytatta: "Ezért  mondtam
   nektek, hogy senki sem  jöhet hozzám, hacsak az  Atya meg nem adja  neki."
   Ettől kezdve tanítványai közül sokan  visszahúzódtak, és többé nem  jártak
   vele. Jézus ezért a tizenkettőhöz fordult: "Ti is el akartok menni?" Simon
   Péter ezt válaszolta neki: "Uram, kihez  menjünk? Az örök élet igéi  nálad
   vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje."
   Jn 6,60-69

   Elmélkedés:

   János evangélista nem titkolja el, hogy Jézus beszéde az élet  kenyeréről,
   azaz saját  testéről megoszlást  kelt az  emberek között.  Egyesek  hittel
   elfogadják a hallottakat, mások  viszont elfordulnak Jézustól. Bár  minden
   bizonnyal ez utóbbiak is  látták a kenyérszaporítást, s  ettek is a  Jézus
   által adott kenyérből, a lelki táplálékról szóló tanítást nem értik meg, s
   nem fogadják  el. Talán  jobban vágyakoztak  a testi  éhséget  megszüntető
   földi kenyérre,  mint a  lelki  ételre. Nem  vágyakoznak a  Jézussal  való
   közösségre, nem  akarnak  élni az  Atya  ajándékával, nem  fogadják  el  a
   szeretet kenyerét.  Hiszem-e,  hogy  Krisztus  jelen  van  valóságosan  az
   átváltoztatott kenyérben? Élek-e a szentáldozás lehetőségével?
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg  nekem
   az istengyermekség szellemét,  taníts meg arra,  hogyan kell mindig  Isten
   gyermekéhez méltóan cselekednem!  Maradj bennem!  Add, hogy  én is  mindig
   benned maradjak, és úgy szerethesselek, ahogyan te szeretsz engem!
   Nálad nélkül  semmi  vagyok.  Magamtól semmire  sem  megyek.  De  egyesíts
   önmagaddal, tölts el szereteteddel,  hogy általad az  Atyával és a  Fiúval
   mindig egyesüljek!