[Evangelium] 2010-04-23

[Evangelium minden nap]

   2010. április 23. - Péntek

   Amikor Kafarnaumban Jézus az élet kenyerének mondta önmagát, vita támadt a
   zsidók között: "Hogyan  adhatja ez testét  eledelül nekünk?" -  kérdezték.
   Jézus így felelt nekik: "Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek  az
   Emberfia testét, és nem isszátok az  ő vérét, nem lesz élet bennetek.  Aki
   eszi az én testemet és  issza az én véremet, annak  örök élete van, és  én
   feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem valóban étel, és az én vérem
   valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak  örök
   élete van, és  én feltámasztom őt  az utolsó napon.  Az én testem  ugyanis
   valóban étel és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza
   az én véremet,  az bennem  marad és  én őbenne.  Amint engem  az élő  Atya
   küldött, és én az Atya által élek,  úgy az is, aki engem eszik,  énáltalam
   él. Ez a mennyből alászállott kenyér.  Nem az, amelyet atyáitok ettek,  és
   meghaltak. Aki  ezt a  kenyeret eszi,  örökké él."  Így tanított  Jézus  a
   kafarnaumi zsinagógában.
   Jn 6,52-59

   Elmélkedés:

   Miután  az   elmúlt  napok   során  Jézusnak   az  élet   kenyeréről,   az
   eucharisztiáról szóló beszédét  olvastuk végig, a  mai evangélium az  erre
   adott emberi reakciókat tárja elénk. Az emberekben kérdések merülnek  fel.
   Hogyan tudja Jézus önmagát adni a kenyérben? Nem értik még a titkot, amely
   sok ember számára marad hihetetlen és megfejthetetlen titok. Ha  értelmünk
   nem is  fogja fel  teljes  valóságában az  oltáriszentség titkát,  ez  nem
   akadályozhat meg bennünket, hogy szeretettel elfogadjuk az isteni szeretet
   ezen  ajándékát,  a  szeretet  kenyerét.  Aki  visszautasítja  e   mennyei
   kenyeret, azaz az  Oltáriszentséget, az tulajdonképpen  az örök életet  és
   üdvösséget, Isten szeretetét is visszautasítja.
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Szentséges Atyánk, Teremtőnk, Megváltónk,
   vigasztalónk és Üdvözítőnk.
   Aki a mennyekben vagy,
   az angyalokban és a szentekben;
   te világosítsd meg őket tudásukban,
   mert te vagy, Uram, a fényesség;
   te gyújtasz szeretetre,
   mert te vagy a szeretet;
   te töltöd el őket
   bentlakásod által boldogsággal,
   mert te vagy, Uram, a legfőbb jó, az örök,
   akitől minden jó ered,
   aki nélkül semmi jó nincsen.
   Assisi Szent Ferenc