[Evangelium] 2010-04-19

[Evangelium minden nap]

   2010. április 19. - Hétfő

   A csodálatos kenyérszaporítás  utáni napon a  Genezáreti-tó túlsó  partján
   maradt népnek eszébe jutott,  hogy csak egy bárka  volt ott. Tudták,  hogy
   Jézus nem  szállt a  bárkába tanítványaival;  tanítványai ugyanis  egyedül
   hajóztak el. Közben Tibériásból több bárka  jött a hely közelébe, ahol  az
   Úrtól megáldott kenyeret ették. Amikor tehát a nép nem találta Jézust, sem
   a  tanítványait,   bárkába  szálltak,   és  elmentek   Kafarnaumba,   hogy
   megkeressék Jézust. Amikor  a tó túlsó  partján megtalálták,  megkérdezték
   tőle: "Mester, mikor jöttél ide?" "Bizony, bizony, mondom nektek - felelte
   Jézus -,  nem azért  kerestetek, mert  csodajeleket láttatok,  hanem  mert
   ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely
   megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az  Emberfia
   adja nektek, - őt ugyanis az Atya igazolta." Erre megkérdezték tőle:  "Mit
   tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?" "Istennek az tetszik -
   válaszolta Jézus -, ha hisztek abban, akit küldött."
   Jn 6,22-29

   Elmélkedés:

   Az evangéliumok több  helyen beszámolnak  arról, hogy a  nép azért  keresi
   Jézust,  hogy  a  betegek  számára  gyógyulást  kérjen  és  találjon.  Más
   alkalmakkor tanításának  nagyszerűsége és  igazsága indítja  őket, hogy  a
   vándortanítóhoz menjenek,  s  hallgassák  őt, aki  egészen  újszerű  módon
   világított rá Isten igazságaira. A  mai evangélium pedig azt tárja  elénk,
   hogy a csodálatos kenyérszaporítást megtapasztaló emberek keresik  Jézust.
   Szándékuk abba az irányba fejlődik, hogy Isten akaratát, tetszését  kezdik
   keresni. Isten  akaratának keresésében  és teljesítésében  a mi  számunkra
   Krisztus a példakép, aki egész életében engedelmeskedett az Atyának. Isten
   nekünk  is  küldetést  ad,  feladatot  bíz  ránk  az  Egyházban,  amelynek
   teljesítése kötelességünk.
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Magasztaljanak  az  ég  minden  csillagai,  melyek  örvendve  fényeskednek
   előtted, és  mindig készen  állnak szolgálatodra.  Áldjanak minden  csodás
   műveid, amelyek égen, földön, föld alatt vannak; zengjék neked azt az örök
   dicséretet, mely belőled ered és hozzád, forrásához vissza is tér.
   Magasztaljon szívem és elmém, testem-lelkem egész valóságával, a mindenség
   hatalmával. Legyen tiéd, akiből minden, aki által minden, akiben minden, -
   csak tied legyen minden dicséret, dicsőség mindörökké.
   Nagy Szent Gertrúd