[Evangelium] 2010-04-17

[Evangelium minden nap]

   2010. április 17. - Szombat

   A kenyérszaporítás napján, amikor beesteledett, Jézus tanítványai lementek
   a tóra. Beszálltak a bárkába és elindultak a tavon át Kafarnaum felé.  Már
   rájuk sötétedett de Jézus még mindig nem volt velük. Erős szél fújt, és  a
   tó háborgott. Huszonöt-harminc stádiumnyit (mintegy öt kilométert) eveztek
   már, amikor látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához.  Nagyon
   megijedtek. De  Jézus  bátorította őket:  "Én  vagyok, ne  féljetek!"  Fel
   akarták venni a bárkába, de a bárka abban a pillanatban partot ért,  éppen
   ott, ahová tartottak.
   Jn 6,16-21

   Elmélkedés:

   Jézus vízen  járása  rendkívül  látványos  csoda,  amelytől  az  apostolok
   megijednek. A  másik evangéliumokban  inkább  olyan esemény,  amely  Jézus
   természetfeletti erejére,  rendkívüli  hatalmára hívja  fel  a  figyelmet.
   János írásában  azonban  kissé  más  színezetet kap.  Mivel  az  esetet  a
   kenyérszaporítás csodája előzi meg, és  az élet kenyeréről mondott  beszéd
   követi, ezért jogosan feltételezhetjük, hogy a vízen járás is valamiképpen
   az eucharisztiára, a Jézus által adott különleges kenyérre irányul.  Talán
   azt szeretné  Jézus megmutatni,  hogy olyan  embereknek szánja  a  mennyei
   kenyeret, akik  mindenféle  bajokkal  és  gonosz  erőkkel  küzdenek  földi
   életükben. Jézusnak  gondja  van  arra, hogy  megmentsen  minket  a  nehéz
   helyzetekben, s ő gondoskodik lelkünk táplálékáról is.
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Istenem, te minden  ember szívébe beleoltottad  a reményt, de  keresztény,
   természetfeletti reményt  csak te  adhatsz nekünk.  Add meg  nekem ezt  az
   erősséget, add meg minden nekem kedvesnek és minden hívő léleknek!
   Add, hogy  ez egész  életünket,  szenvedésünket és  halálunkat  fényesebbé
   tegye, átváltoztassa, s nekünk ebben az életben, különösen a csalódások és
   gondok napjaiban, benső erőt és bízó bátorságot adjon!