[Evangelium] 2010-04-16

[Evangelium minden nap]

   2010. április 16. - Péntek

   Abban az időben Jézus átment a Galileai-tengernek, vagyis Tibériás-tavának
   a  túlsó  partjára.  Nagy  tömeg  követte,  mert  látták  a  csodajeleket,
   amelyeket a betegeken végbevitt.  Jézus fölment egy  hegyre, és ott  leült
   tanítványaival együtt. Közel  volt húsvét, a  zsidók ünnepe. Amikor  Jézus
   fölemelte szemét,  és  látta,  hogy  nagy  tömeg  jön  feléje,  így  szólt
   Fülöphöz: "Honnan vegyünk  kenyeret, hogy  legyen mit  enniük?" Ezt  pedig
   azért kérdezte, hogy  próbára tegye,  mert ő  tudta, hogy  mit fog  tenni.
   "Kétszáz dénár  árú kenyér  sem elég  nekik, hogy  mindenki kapjon  valami
   keveset" - felelte Fülöp. Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére
   megszólalt: "Van itt egy fiú,  akinél öt kenyér és két  hal van, de mi  ez
   ennyinek?" Jézus meghagyta:  "Telepítsétek le az  embereket!" Sok fű  volt
   azon a  helyen.  Letelepedtek hát:  szám  szerint mintegy  ötezren  voltak
   csupán a  férfiak.  Jézus  pedig  vette  a  kenyereket,  hálát  adott,  és
   kiosztotta a  letelepedett  embereknek;  ugyanígy  (adott)  a  halból  is,
   amennyit csak  akartak.  Amikor  pedig  jóllaktak,  szólt  tanítványainak:
   "Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba."  Összeszedték,
   s tizenkét  kosarat  töltöttek  meg az  öt  árpakenyér  maradékából,  amit
   meghagytak azok, akik ettek. Amikor pedig az emberek látták a  csodajelet,
   amelyet Jézus végbevitt, így  beszéltek: "Ez valóban az  a próféta, aki  a
   világba jön."  Amikor Jézus  észrevette, hogy  érte akarnak  jönni, és  el
   akarják vinni,  hogy  erőszakkal  királlyá tegyék,  ismét  visszavonult  a
   hegyre, egészen egyedül.
   Jn 6,1-15

   Elmélkedés:

   János evangélista figyelemreméltó kijelentést tesz: a tömeg azért  keresi,
   illetve követi Jézust, mert látták azokat a csodáit, amelyek során betegek
   gyógyultak meg. A  népet, legalábbis  a most összeverődött  népet tehát  a
   kíváncsiság vezérli,  illetve az  az érek,  hogy újabb  betegek  nyerjenek
   gyógyulást. Nem kell feltétlenül  rosszallónak tekintenünk az  evangélista
   ezen megjegyzését,  inkább  annak  magyarázatát  és  okát  kell  e  mögött
   sejtenünk, hogy  a későbbiekben  miért nem  hisznek az  emberek  Jézusnak,
   amikor az élet kenyeréről beszél a csodálatos kenyérszaporítást  követően.
   A Jézusban való hithez a mi számunkra sem elegendő semmilyen emberi  érdek
   vagy kíváncsiság.
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Ó, Istenem, mikor  találom meg végre  nyugalmamat? Nagyon vágyódik  lelkem
   tehozzád! De erős leszek,  s türelmesen várom azt  az órát, melyen  isteni
   Megváltóm az örök üdvösségre hív. Addig  csak az lesz a gondom, hogy  neki
   tetszően éljek, s szent akaratát teljesítsem.