[Evangelium] 2010-04-15

[Evangelium minden nap]

   2010. április 15. - Csütörtök

   Abban az időben így  tanított Jézus: "Aki a  mennyből jön le, az  mindenki
   fölött áll. Aki viszont a földről  való, az földies, és a földi  dolgokról
   beszél. Aki a mennyből való, az felülmúl mindenkit. Arról tesz  tanúságot,
   amit látott és hallott, tanúságtételét  azonban senki sem fogadja el.  Ám,
   aki mégis elfogadja  tanúságát, az  megerősíti, hogy  az Isten  igazmondó.
   Akit Isten küldött, Isten  igéit hirdeti, mert Isten  nem adja szűkösen  a
   Szentlelket. Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe helyezett. Aki
   hisz a Fiúban, annak örök élete van;  aki pedig nem hisz a Fiúnak, az  nem
   nyeri el az örök életet, hanem Isten büntetése sújtja."
   Jn 3,31-36

   Elmélkedés:

   A Nikodémussal folytatott párbeszédet  és Keresztelő János  tanúságtételét
   zárja le a  mai rész  János evangéliumában, amelynek  érdekessége az  örök
   életet elnyerő  hívők  és  az  isteni  ítélet  alá  eső  nemhívők  közötti
   megosztottság. Bár  mindenkinek  lehetősége  van  arra,  hogy  megértse  a
   Szentlelket  és  elfogadja  Krisztust  az  Isten  Fiának,  mégis   egyesek
   elutasítják a mennyei Atya küldöttét, Jézust.
   A hívők  számára  érthetetlen  a  nemhívők  viselkedése,  de  valószínűleg
   fordítva is  ugyanígy  van. A  "földies"  és a  "mennyei"  gondolkodás  és
   viselkedés  közti  ellentmondás  kibékíthetetlennek  tűnik.  Az   aratásig
   ugyanis együtt kell nőnie a konkolynak is a búzával, az ítélet csak később
   jön el. Mi persze sokszor türelmetlenkedünk, azonnali igazságszolgáltatást
   szeretnénk, hogy minél előbb napvilágra kerüljön az igazság. Isten másképp
   sokszor másképp tervez, s megengedi  a pillanatnyi rosszat is egy  későbbi
   nagyobb jó érdekében.
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Köszönöm Teremtőm, hogy embernek születhettem erre a világra, amely  telve
   van csodával. Köszönök minden új napot, minden új lehetőséget, köszönöm  a
   munkakedvet és  hogy mozogni  tudok,  hogy találkozhatom  más  emberekkel.
   Köszönöm az egyedüllétet  és a  pihenést, a  virradatot és  az alkonyt,  a
   nyílt horizontot.  Itt állok,  kezeim telve  vannak ajándékaiddal,  segíts
   nekem, hadd osszam meg önmagamat másokkal.