[Evangelium] 2010-04-06

[Evangelium minden nap]

   2010. április 6. - Kedd

   Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál.  Amint
   ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste  feküdt,
   két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a
   másik a lábnál. Így szóltak hozzá: "Asszony, miért sírsz?" "Mert  elvitték
   az én Uramat - felelte -, és nem tudom, hová tették." Ezzel  hátrafordult,
   és íme, Jézus állt  előtte. Nézte, de  nem ismerte föl,  hogy ő az.  Jézus
   megkérdezte: "Asszony,  miért  sírsz?  Kit keresel?"  Mária  Magdolna  azt
   hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: "Uram, ha te vitted el,  mondd
   meg, hová  tetted,  hogy  magammal vihessem."  Jézus  erre  megszólította:
   "Mária!" Mária felkiáltott: "Rabbóni!" - vagyis Mester. "Ne tartóztass!  -
   felelte  Jézus.  -  Még   nem  mentem  föl  az   Atyához.  Te  most   menj
   testvéreimhez, és vigyél  hírt nekik!  Fölmegyek az  én Atyámhoz  és a  ti
   Atyátokhoz, az  én  Istenemhez  és  a  ti  Istenetekhez."  Mária  Magdolna
   elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: "Láttam az Urat." - És  elmondta,
   amit az Úr üzent.
   Jn 20,11-18

   Elmélkedés:

   A halott  Jézus testét  kereső Mária  Magdolna lelkében  az utolsó  kép  a
   Mesterről az, amikor meghal  a kereszten, majd  leveszik őt és  eltemetik.
   Feltámadását követően azonban Jézus megdicsőült arcát mutatja meg neki,  s
   ennek felismerése nem  könnyű. Jézus  nevén szólítja  őt, ezzel  jelezvén,
   hogy megismeri,  s  hozzá  tartozónak tekinti.  E  megszólítás  hozza  meg
   számára a fordulatot: felismeri Jézust, most már újra Mesterének szólítja,
   s nem csupán  kertészt vél  személyében. A  Feltámadottal való  találkozás
   indítja el őt a hit útján, a  tanúságtétel útján. Indul, és viszi a  hírt,
   hogy Jézus él.  Mi is  induljunk, tegyünk tanúságot  a feltámadásban  való
   hitünkről!
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Húsvéti szekvencia
   Húsvét tiszta áldozatját a hívek áldva áldják.
   Bárány megváltja nyáját,
   és az ártatlan Krisztus már kiengeszteli értünk Atyját.
   Élet itt a halállal megvítt csodacsatával,
   A holt Életvezér ma úr és él!
   Mária, szent asszony, mondd, mit láttál utadon?
   "Az élő Krisztusnak sírját, s a Felkeltnek láttam glóriáját.
   Angyali tanúkat, szemfedőt és gyolcsokat.
   Feltámadt reményem, Krisztus Galileába elétek indult."
   Tudjuk, Krisztus feltámadott és diadalmas.
   Ő győztes Királyunk, légy irgalmas!