[Evangelium] 2010-04-04

[Evangelium minden nap]

   2010. április 4. - Húsvétvasárnap, Urunk feltámadása

   A hét első  napján, kora  reggel, amikor  még sötét  volt, Mária  Magdolna
   kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól.  Erre
   elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett,  és
   hírül adta nekik: "Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova  tették!"
   Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind  a
   ketten, de a másik  tanítvány gyorsabban futott,  mint Péter, és  hamarabb
   ért a sírhoz. Benézett, és látta  az otthagyott gyolcsleplet, de nem  ment
   be. Közben odaért Simon Péter is. Ő  is látta az otthagyott lepleket és  a
   kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez  nem volt együtt a leplekkel,  hanem
   külön feküdt összehajtva egy  helyen. Akkor bement  a másik tanítvány  is,
   aki először ért a  sírhoz. Látta mindezt, és  hitt. Addig ugyanis még  nem
   értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.
   Jn 20,1-9

   Elmélkedés:

   A hit fényében
   Az evangéliumok részletesen tárják  elénk Jézus földi életét  születésétől
   egészen mennybemeneteléig. Ezen írásokból ismerjük meg tanítását,  amelyet
   a mennyei Atya bízott rá, de bemutatják cselekedeteit is, amelyek Istentől
   kapott  küldetését  erősítik  meg.  Az   emberek  szem-  és  fültanúi   az
   eseményeknek, közvetlenül tapasztalják meg a történéseket. Az evangéliumok
   emellett rögzítik az emberek reakcióit, válaszait is a Krisztus-eseményre.
   És itt  jönnek az  igazi  érdekességek. Mert  mást jelent  valamit  látni,
   illetve mögé látni az eseményeknek.  Mást jelent valamit hallani,  illetve
   meghallani,  megszívlelni  a   hallottakat.  Mást  jelent   megtapasztalni
   valamit, illetve megérteni annak értelmét és jelentőségét. Az  utóbbiakhoz
   már nem elegendőek emberi érzékszerveink, ide már valamilyen többletre van
   szükség. A szemmel csak azt lehet látni például, hogy Betlehemben, szegény
   körülmények között megszületik egy gyermek. De hit kell ahhoz, hogy valaki
   e gyermekben felismerje az  Isten Fiát. A füllel  csak azt lehet  hallani,
   amit Jézus  elmond,  de hit  szükséges  ahhoz, hogy  e  tanításban  valaki
   felismerje az örök élet igéit. Az emberek szemükkel csak azt látják,  hogy
   meggyógyulnak  a  betegek,   de  hit  szükséges   ahhoz,  hogy  e   csodás
   gyógyításokban felismerjék  az  isteni irgalmasság  működését.  A  húsvéti
   eseményeknél  is  a  hit  fényében  ismerhető  fel  Jézus   szenvedésének,
   halálának és feltámadásának értelme és jelentősége.

   Az  elmúlt  napokban  megelevenedett   számunkra  Jézus  életének   utolsó
   szakasza. Nagycsütörtök  este mi  is az  apostolok közé  ültünk az  utolsó
   vacsora termében,  hogy  láthassuk  szeretetének  jelét,  a  lábmosást,  s
   fogadjuk szeretetének  másik  jelét,  az  Oltáriszentséget.  Ezt  követően
   együtt  virrasztottunk  vele  szenvedésének  kezdetén,  majd  nagypénteken
   elkísértük őt  a  keresztúton. Szívünkben  megrendülve  szemléltük,  amint
   kileheli lelkét, s visszaadja azt  a Teremtő Atyának. Miután Jézust  sírba
   helyezték, számunkra is  a csend, a  csendes várakozás ideje  következett.
   Ma, húsvétvasárnap pedig  az egész  keresztény világgal  mi is  örvendezve
   halljuk az örömhírt: Krisztus feltámadt!

   A húsvéti napok evangéliumai nem  a feltámadás konkrét eseményét  kívánják
   leírni, hiszen  ez több  szempontból is  nehézségbe ütközik.  Egyrészt  az
   eseménynek nem volt szemtanúja, másrészt emberi szavainkkal csak körülírni
   tudjuk, hogy mi történhetett  akkor, amikor Jézus feltámadt,  megdicsőült.
   Az evangélium húsvéti beszámolói  tanúságtételek arról, hogy az  apostolok
   személyesen találkoznak a Feltámadottal, láthatják megdicsőült testében az
   Urat. Ezek a  tapasztalatok ébresztik fel  bennük a hitet,  s indítják  el
   őket a tanúságtétel útján.

   Mi is  történt húsvét  hajnalban? Elsőként  Mária Magdolna,  illetve  vele
   együtt más asszonyok érkeznek Jézus sírjához, s megdöbbenten veszik észre,
   hogy a  barlangot elzáró  hatalmas kő  nincs a  helyén. János  evangélista
   ugyan nem  említi,  de  Lukács írásában  azt  olvashatjuk,  hogy  angyalok
   jelennek meg,  akik közlik  velük  a feltámadás  hírét. Ezután  rögtön  az
   apostolokhoz sietnek azzal a szándékkal,  hogy értesítsék őket a  váratlan
   fordulatról. Péter  és  János  a  sírhoz sietnek,  ahogyan  ezt  az  imént
   hallottuk. Ők  is csak  az üres  sírt találják,  majd még  aznap  estefelé
   megjelenik nekik és a többi apostolnak a feltámadt Jézus.

   Mindez  elegendő  számukra,  hogy   higgyenek  és  elkezdjék  hirdetni   a
   feltámadást. A  mi számunkra  sem szükséges  ennél több  jel. Mindez  elég
   ahhoz, hogy  bennünk is  megszülessen  a hit,  s  magunk is  a  feltámadás
   hirdetőivé váljunk. A feltámadásba vetett hitünket és a feltámadt Krisztus
   iránti  szeretetünket  azzal  tudjuk  megmutatni,  hogy  az   apostolokhoz
   hasonlóan mi is bátran hirdetjük a világban: Krisztus feltámadt!
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Urunk, Jézus,  hittel  valljuk  feltámadásodat,  amely  győzelem  a  halál
   felett, diadal a  bűn és a  gonosz felett. Feltámadásod  új életet  jelent
   számodra, ugyanakkor az új élet forrása  számunkra is. Te újra élsz, s  új
   életre,  örök  életre  hívsz  mindannyiunkat.  Feltámadásod  mutatja   meg
   számunkra az utat, a sorsot, a  végső célt, mindazt, ahová emberi  életünk
   tart. Feltámadásod mutatja meg számunkra az  Atyát, aki várt téged, s  vár
   minket is az örök boldogságban.