[Evangelium] 2010-03-31

[Evangelium minden nap]

   2010. március 31. - Nagyszerda

   A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti Júdásnak
   hívtak, elment a  főpapokhoz és  megkérdezte tőlük: "Mit  adtok nekem,  ha
   kezetekbe juttatom  Jézust?"  Azok  harminc ezüstöt  ígértek  neki.  Ettől
   kezdve csak a kedvező  alkalmat kereste, hogy  kiszolgáltassa őt nekik.  A
   kovásztalan kenyér ünnepének első napján  a tanítványok ezzel a  kérdéssel
   fordultak Jézushoz: "Hol  készítsük el  neked a húsvéti  vacsorát?" Ő  így
   felelt: "Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és mondjátok  neki:
   A Mester üzeni: Közel  van az én időm;  tanítványaimmal nálad költöm el  a
   húsvéti vacsorát." A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta  nekik,
   és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, Jézus a tizenkét
   tanítvánnyal asztalhoz  telepedett. Miközben  ettek, így  szólt  hozzájuk:
   "Bizony mondom  nektek, közületek  egyvalaki  elárul engem!"  Erre  nagyon
   elszomorodtak, és sorra kérdezték őt: "Csak nem én vagyok az, Uram?" Ő így
   válaszolt: "Aki  velem  egyszerre nyúl  a  tálba,  az árul  el  engem.  Az
   Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát
   elárulja! Jobb lett volna  annak az embernek, ha  meg sem születik!"  Erre
   Júdás, az áruló  is megkérdezte: "Csak  nem én vagyok  az, Mester?" Ő  így
   felelt: "Te magad mondtad!"
   Mt 26,14-25

   Elmélkedés:

   Készülődés jellemzi a húsvét előtti utolsó napokat. A nép készül a húsvéti
   ünnepre, s  mindenhonnan  érkeznek  Jeruzsálembe  az  emberek.  A  vallási
   vezetőknek számító farizeusok és írástudók megölni készülnek Jézust,  mert
   egyre többe hisznek benne, hiszik, hogy ő az Isten küldötte. Júdás  készül
   elvégezni szörnyű  tettét  az  árulást. Jézus  és  tanítványai  a  húsvéti
   vacsorára készülnek, amely az  utolsó lesz az Úr  számára. A mi  számunkra
   pedig a  végéhez  közeledik  a  nagyböjt,  a  húsvéti  előkészület  ideje.
   Bűnbánattal, szentgyónással, imádsággal  és jócselekedetekkel  készültünk,
   hogy Urunk halálára és feltámadására  emlékezzünk a következő napokban.  A
   mennyei Atya készül a kereszten magához ölelni Fiát.
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Ó, Szűzanya, aki Szent Fiad testét  a sírba fektetted, temesd Őt  szívembe
   most.  Vágyva  vágyik  szívem,  hogy  sírja,  börtöne,  otthona  legyek  a
   szeretetnek.
   Tudom,  kihűlt  szív  ez,  hidegebb   a  Fiad  sírját  elzáró  kőnél   is,
   könyörületességed tüzével mégis lobbantsd lángra, ó győzedelmes Szűz!
   Add, békén  Szent Fiadhoz  közelednem, s  a szeretetben  oly erősen  eggyé
   válni vele, hogy a halál se válasszon el egymástól.