[Evangelium] 2010-03-26

[Evangelium minden nap]

   2010. március 26. - Péntek

   Egy alkalommal a zsidók köveket ragadtak, hogy megkövezzék Jézust. Erre  ő
   megkérdezte tőlük:  "Sok jótettet  vittem  végbe köztetek  Atyám  nevében.
   Melyik  jócselekedetért   akartok   megkövezni  engem?"   A   zsidók   ezt
   válaszolták: "Nem  a jócselekedetért,  hanem  a káromkodás  miatt  akarunk
   megkövezni, mert ember létedre Istenné teszed magadat." Jézus ezt felelte:
   "A Szentírásban nemde ez áll: Én mondottam: istenek vagytok? Ha már azokat
   is isteneknek mondja az írás, akikhez Isten  igéje szólt - és az írás  nem
   veszítheti érvényét -, hogyan mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt
   és a  világba küldött:  Káromkodol! -  mert azt  mondtam, hogy  Isten  Fia
   vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem! De ha  azokat
   cselekszem, és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek, hogy  végre
   lássátok és elismerjétek:  az Atya énbennem  van és én  az Atyában."  Erre
   ismét el akarták fogni őt, de kiszabadította magát kezükből. Ezután  Jézus
   újra a Jordánon túlra ment, arra a helyre, ahol János először  keresztelt,
   és ott is maradt.  Sokan keresték fel, mert  így vélekedtek: "János  ugyan
   egyetlen csodát sem tett, de amit Jézusról mondott, az igaznak bizonyult."
   És sokan hittek Jézusban.
   Jn 10,31-42

   Elmélkedés:

   A farizeusok és írástudók több  alkalommal tettek fel Jézusnak  kérdéseket
   kifejezetten  azzal  a  szándékkal,   hogy  belekössenek  tanításába,   és
   vádolhassák őt. E  próbálkozások rendszerint kudarcot  vallottak, s  Jézus
   elkerülte a  csapdát. A  mai  evangélium egy  olyan jelenetet  tár  elénk,
   amelyben a  zsidók nem  tesznek fel  ravasz kérdést,  hanem  káromkodásnak
   minősítik  Jézus  kijelentéseit  a   mennyei  Atyáról,  illetve   kettejük
   kapcsolatáról. Értékelésük félrevezető és rossz szándékú. A beszélgetésben
   Jézus nem titkolja, hogy küldetését az  Atyától kapta, s azt is  elárulja,
   hogy ő Isten Fia. Ez a kereszthalálában és feltámadásában mutatkozik meg.
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Vigasztald, Uram, a szegény lelkeket szenvedéseikben, és örvendeztesd  meg
   őket örök világosságoddal.
   Engedd,  Uram,   hogy  szent   szenvedésed   ereje  által   minden   bűnös
   megtisztuljon,  elnyerje  kegyelmedet  és  eljusson  országodba,  az  örök
   boldogságra.
   Canisius Szent Péter