[Evangelium] 2010-03-22

[Evangelium minden nap]

   2010. március 22. - Hétfő

   Abban az időben Jézus  kiment az Olajfák-hegyére.  Kora reggel pedig  újra
   megjelent a  templomban.  A  nép  köréje  sereglett,  ő  pedig  leült,  és
   tanította őket.  Az  írástudók és  a  farizeusok egy  házasságtörésen  ért
   asszonyt vittek  eléje.  Odaállították  középre,  és  így  szóltak  hozzá:
   "Mester, ezt az  asszonyt házasságtörésen érték.  Mózes azt parancsolta  a
   törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?" Ezt azért
   kérdezték, hogy  próbára tegyék,  és vádolhassák.  Jézus lehajolt,  és  az
   ujjával  írni  kezdett  a  földön.  Ők  azonban  tovább  faggatták.   Erre
   fölegyenesedett, és azt  mondta nekik:  "Az vesse  rá az  első követ,  aki
   közületek bűn nélkül  van!" Aztán újra  lehajolt, s tovább  írt a  földön.
   Azok meg ennek  hallatára egymás  után eloldalogtak, kezdve  a véneken,  s
   csak Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal. Jézus fölegyenesedett  és
   megszólította: "Asszony, hol vannak, akik vádoltak téged? Senki sem  ítélt
   el?" "Senki, Uram" - felelte az  asszony. Erre Jézus azt mondta neki:  "Én
   sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!"
   Jn 8,1-11

   Elmélkedés:

   A  liturgia  rendje  szerint  ma  újra  a  házasságtörő  asszonyról  szóló
   evangéliumot olvassuk. Az  újbóli elmélkedés segíthet  minket abban,  hogy
   megértsük az  isteni irgalmasság  mélységét. Az  irgalmasságot, amely  nem
   elítélni akarja  az embert,  hanem megmenti,  megszabadítani a  bűntől.  S
   miként az emberek  által hozott  halálos ítélettől egyedül  a Jézus  által
   gyakorolt  irgalmasság  menthette   meg  egykor   az  asszonyt,   ugyanígy
   napjainkban is egyedül Isten megbocsátása képes megmenteni minket a  lelki
   haláltól. Isten új  úton indít el  bennünket, amelyen az  a szándék  vezet
   minket, hogy elkerüljük a bűnt, az  Istentől tanult irgalmat mi magunk  is
   gyakoroljuk az ellenünk vétők iránt.
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Jézusom, vezess engem a te utadon.
   Ne engedjem el soha a te kezedet.
   A Te kegyelmed éltessen engem.
   A Te szereteted lakjék bennem.
   A Te tisztaságod költözzék belém.
   Ne a test legyen a szemem előtt, hanem a lélek.
   Ne a jelen, hanem az örök élet.
   Ne csak másoknak, de magamnak is szívből megbocsássak.
   Mindig és mindenért, Neked hálát adni tudjak,
   és ha választanom kell kettőnk között Jézusom,
   mindig csak Te, és sohasem én legyek az első!