[Evangelium] 2010-03-04

[Evangelium minden nap]

   2010. március 4. - Csütörtök

   Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta el a farizeusoknak:  "Volt
   egy gazdag ember.  Bíborba és patyolatba  öltözködött, és mindennap  dúsan
   lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a gazdag  kapuja
   előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, amely a
   gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a  kutyák
   jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok  Ábrahám
   kebelére vitték. A gazdag  is meghalt, és  eltemették. A pokolban,  amikor
   nagy kínjai közt  feltekintett, meglátta messziről  Ábrahámot és a  keblén
   Lázárt. Felkiáltott: Atyám,  Ábrahám! Könyörülj rajtam!  Küldd el  Lázárt,
   hogy ujja  hegyét  vízbe  mártva hűsítse  nyelvemet.  Iszonyúan  gyötrődöm
   ezekben a lángokban. Fiam - felelte Ábrahám -, emlékezzél rá, hogy  milyen
   jó dolgod volt életedben,  Lázárnak meg mennyi jutott  a rosszból. Most  ő
   itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek
   nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne  tudjon,
   se onnét  ne tudjon  hozzánk átjönni  senki. Akkor  arra kérlek,  atyám  -
   kiáltotta újra -, küldd  el őt atyai házunkba,  ahol még öt testvérem  él.
   Tegyen bizonyságot  előttük,  nehogy  ők  is  ide  jussanak  a  gyötrelmek
   helyére. Ábrahám  ezt felelte:  Van Mózesük  és vannak  prófétáik.  Azokra
   hallgassanak. Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha  valaki,
   a halottak közül  elmenne hozzájuk, bűnbánatot  tartanának. Ő azonban  így
   felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor még ha a halottak
   közül támad is fel valaki, annak sem hisznek."
   Lk 16,19-31

   Elmélkedés:

   Jézus nagyon  személetes  példázatot mond  a  szegényről és  a  gazdagról.
   Könnyen magunk elé  képzelhetjük a  jelenetet, amint  a gazdag  bővelkedik
   mindenféle  evilági  jóban,  a  szegény  pedig  teljes  nélkülözésben  él.
   Kettejük között láthatatlan  módon éles határ  húzódik, s ez  a határ  nem
   átjárható. A  szegény  Lázás  számára nem  látszik  lehetőség  arra,  hogy
   kiemelkedjen sanyarú  sorsából, a  gazdag pedig  nyilvánvalóan nem  akarna
   szegénnyé válni, mert akkor nem  élvezhetné tovább előnyeit. A  túlvilágon
   is éles határ húzódik kettejük  között, amely szintén nem átjárható  egyik
   oldalról sem.  De itt  már a  szegénynek van  jobb sora,  élvezheti  Isten
   jelenlété, míg  az, aki  a földön  dúsgazdag volt,  most egészen  szegény,
   nincstelen, mert nem övé az Istennel való közösség. Az evilági  bővelkedés
   könnyen akadálya lehet az üdvösségnek.
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Ahová állítasz, ott szolgállak
   Ahol megsejtelek, megcsodállak
   Amim van, azért magasztallak
   Amim nincs, azért nem zaklatlak
   Ami a dolgom, azt csinálom
   A jó szót érte sose várom
   Ha nem sikerül, nem kesergek
   Isten nevében mindent újra kezdek
   Csak egyet kérek minden áron :
   Jöjj el értem, ha jön halálom,
   Uram, Megváltóm, Királyom.