[Evangelium] 2010-03-02

[Evangelium minden nap]

   2010. március 2. - Kedd

   Egy alkalommal  Jézus  e szavakkal  fordult  a néphez  és  tanítványaihoz:
   "Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg  és
   tartsatok meg  ezért  mindent,  amit mondanak  nektek,  de  tetteikben  ne
   kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt
   elviselhetetlen terheket kötöznek össze  és helyeznek az emberek  vállára,
   de maguk  egy ujjal  sem hajlandók  mozdítani rajta.  Amit tesznek,  azért
   teszik, hogy  lássák őket  az emberek.  Szélesre szabják  imaszíjukat,  és
   köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre
   ülni, a zsinagógában  pedig az  első székekbe. Elvárják,  hogy az  emberek
   köszönjenek nekik a főtereken, és hogy rabbinak, azaz mesternek  szólítsák
   őket. Ti ne hívassátok magatokat mesternek,  mert egy a ti Mesteretek,  ti
   pedig mindnyájan  testvérek  vagytok.  De atyának  se  hívjatok  senkit  a
   földön, mert  egy a  ti Atyátok,  a mennyei.  És tanítónak  se  hívassátok
   magatokat, hisz egy a ti  tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb  köztetek,
   az legyen a többi  szolgája. Aki önmagát  magasztalja, azt megalázzák,  és
   aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják."
   Mt 23,1-12

   Elmélkedés:

   Jézus erős kritikáját az váltja  ki a farizeusokról és írástudókról,  hogy
   tanításuk  nem   egyezett  meg   cselekedeteikkel.  Másokat   ugyan   arra
   buzdítottak, hogy pontosan tartsák meg a mózesi törvényeket, ők azonban  e
   parancsokat sokszor kijátszották és semmibe vették azok mélyebb szándékát.
   Vallásosságuk tehát  inkább külsődleges  volt, miközben  szívük  szándékai
   messze  jártak  Isten  akaratától.  Jézus  szavaiból  és   cselekedeteiből
   egyaránt Isten  szeretete sugárzott  és az  Atyának való  engedelmességből
   fakadtak.   Ugyanezt   a    lelkületet   kéri    követőitől   is.    Hamis
   vallásosságunkkal Isten  sosem  tudnánk  megtéveszteni,  hiszen  ő  ismeri
   lelkünk érzéseit, szándékainkat. Ne csak szavainkkal tegyünk tanúságot  az
   irgalmas Isten jelenlétéről,  hanem cselekedeteink  is legyenek  követésre
   méltóak!
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Nehéz a keresztem...
   Nehéz a keresztem, megváltó Krisztusom,
   De amit rám mértél szívesen hordozom.
   Szívemből szeretlek, ha meg is látogatsz.
   Eléd térdelek, bár milyen csapást adsz.
   Te Krisztus vagy - mégis összerogytál,
   Én ezerszer kisebb porszem a pornál.
   Viszem a keresztem - csak erőt adj hozzá,
   Ha Neked úgy tetszik, - váljak áldozattá.
   Minden bűnömet, bocsásd meg nekem,
   Hogy a másvilágra tisztám érkezhessem.
   Légy irgalmas hozzám, mennynek, földnek Ura,
   Könyörögj érettem, Jézusnak szent Anyja.