[Evangelium] 2010-02-23

[Evangelium minden nap]

   2010. február 23. - Kedd

   A hegyi beszédben Jézus így  szólt tanítványaihoz: "Amikor imádkoztok,  ne
   szaporítsátok a  szót, mint  a pogányok!  Azt hiszik  ugyanis, hogy  akkor
   nyernek meghallgatást,  ha sokat  beszélnek. Ne  utánozzátok őket!  Hiszen
   mennyei Atyátok tudja, mire  van szükségtek, még  mielőtt kérnétek őt.  Ti
   tehát így imádkozzatok:
   Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
   szenteltessék meg a te neved;
   jöjjön el a te országod;
   legyen meg a te akaratod,
   amint a mennyben, úgy a földön is.
   Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
   és bocsásd  meg  vétkeinket,  miképpen  mi  is  megbocsátunk  az  ellenünk
   vétkezőknek;
   és ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!
   Mert ha  ti  megbocsátjátok  az  embereknek,  hogy  (ellenetek)  vétettek,
   mennyei Atyátok nektek is megbocsátja bűneiteket. De ha ti nem  bocsátotok
   meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket."
   Mt 6,7-15

   Elmélkedés:

   Istennel  való  kapcsolatunk  alaphangját  adja  meg  az  a  mód,  ahogyan
   imádkozunk.  Jézus  arra  bátorít  minket,  hogy  ez  a  kapcsolat  legyen
   bizalomteljes és közvetlen. Bátran szólítsuk Isten Atyánknak, hiszen ő nem
   egy emberektől távoli világban,  létmódban él, hanem állandó  kapcsolatban
   van velünk, csak  sajnos ezt a  kapcsolatot mi megszakítjuk,  valahányszor
   szembeszegülünk vele és bűnt követünk el. A legszentebb imában a mi  Urunk
   többek között  azt  tanítja nekünk,  hogy  Isten irgalmas,  aki  megbocsát
   nekünk,  s  mi  is   legyünk  irgalmasok,  akik  készséggel   megbocsátunk
   embertársainknak. A  nagyböjti idő  a  megbánásra ad  lehetőséget  nekünk,
   arra, hogy bűneinket megbánva  visszatérjünk Istenhez és  felebarátainkkal
   is kiengesztelődjünk.
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Jézus Krisztus, Világosságunk!  Te nem  azért jöttél, hogy  elítéld ezt  a
   világot,  hanem  hogy  föltámadásod   által  minden  embernek  elhozd   az
   üdvösséget és a  kiengesztelődés örömhírét. Amikor  bensőnkben felizzik  a
   megbocsátó szeretet, szívünk minden megpróbáltatás ellenére új életre kel.
   Gyógyítsd, Urunk, a mi lelkünket!