[Evangelium] 2010-02-20

[Evangelium minden nap]

   2010. február 20. - Szombat

   Amikor Jézus egyszer  Kafarnaumban járt, meglátott  egy Lévi nevű  vámost,
   aki a vámnál ült. Megszólította őt: "Kövess engem!" A vámos erre  fölkelt,
   és mindenét otthagyva, követte Jézust. Lévi azután Jézus tiszteletére nagy
   lakomát  rendezett  házában.  Jézussal  együtt  sok  vámos  és  más  ember
   telepedett az  asztalhoz.  A  farizeusok és  az  írástudók  méltatlankodva
   fordultak a tanítványokhoz: "Hogyan lehet az,  hogy ti a vámosokkal meg  a
   bűnösökkel együtt  esztek és  isztok?"  Jézus felelt  meg nekik:  "Nem  az
   egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem,  hogy
   az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek!"
   Lk 5,27-32

   Elmélkedés:

   Jézus bűnbánatra felszólító szavát  nem képesek meghallani,  megszívlelni,
   azok, akik  igaznak tartják  magukat, s  azt állítják,  hogy nincs  bűnük.
   Minden megtérés  bűneink elismerésével  kezdődik,  amihez nagy  alázat  és
   őszinteség szükséges. Alázat azért, hogy ne gondoljuk magunkat Istennél is
   nagyobbnak, szentebbnek. Őszinteség pedig  azért, mert könnyebb  kibúvókat
   keresni, s magunk helyett mást vagy a körülményeket hibáztatni.  Szomorúan
   láthatjuk, hogy  korunkban kevés  becsülete van  a  felelősségvállalásnak.
   Sokan  szívesebben  hárítják  másokra  a  vétkeket  és  hibákat,   mintsem
   beismernék saját felelősségüket.  Ehelyett inkább  legyünk őszinték,  mert
   ezzel indulhatunk el a megtérés, a változás útján.
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Üdvözlégy, Jézus  Krisztusomnak, Uramnak  és Megváltómnak  legszentebb  és
   valóságos teste, aki Szűz Máriától, a legtisztább szűztől születtél,  akit
   érettünk ártatlanul megkínoztak, s a keresztfán égi Atyádnak  feláldoztak.
   Üdvözlégy, drága, igaz vér, amely az én Uram szent sebéből ömlöttél ki!
   Kérlek, Uram Jézus Krisztus, aki  valóságosan és lényegedben jelen vagy  a
   kenyér és a bor  színe alatt: táplálj engem,  vigasztalj és erősíts  engem
   mindig, különösen utolsó órámon.  Engedd, hogy téged,  akit most a  kenyér
   fátyola alatt imádok, ez élet után színről színre láthassalak!
   Canisius Szent Péter