[Evangelium] 2010-02-16

[Evangelium minden nap]

   2010. február 16. - Kedd

   A tanítványok egy alkalommal áthajóztak a Genezáreti-tavon.  Elfelejtettek
   kenyeret vinni magukkal,  és csak egy  kenyerük volt a  bárkában. Jézus  a
   lelkükre  kötötte:  "Vigyázzatok!  Óvakodjatok  a  farizeusok  és  Heródes
   kovászától!" Ők egymás közt arról  beszélgettek, hogy nem hoztak  magukkal
   kenyeret. Jézus észrevette, és így szólt: "Mit tanakodtok azon, hogy nincs
   kenyeretek? Még  most  sem  értitek,  és  nem  fogjátok  föl?  Még  mindig
   érzéketlen a szívetek? Van  szemetek, és nem láttok?  Van fületek, és  nem
   hallotok? Nem emlékeztek  arra, hogy amikor  öt kenyeret megtörtem  ötezer
   embernek, hány  tele kosár  maradékot szedtetek  össze?" Azt  válaszolták:
   "Tizenkettőt." "És amikor  hetet törtem meg  négyezer embernek, hány  tele
   kosár  maradékot  szedtetek  össze?"  Azt  felelték:  "Hetet."  Erre  újra
   megjegyezte: "Hogyan lehet, hogy még mindig nem értitek?"
   Mk 8,14-21

   Elmélkedés:

   Egyetlen kenyér valóban nagyon kevés étel a tanítványok és Jézus  számára.
   A gondot a tanítványok veszik  észre, s rögtön beszélgetésük, sőt  vitájuk
   tárgya lesz. Mire elég egyetlen kenyér?  Az ő kezükben valóban nem  sokat.
   De rögtön  gondolniuk  kellett  volna arra,  hogy  Jézus  kezében  viszont
   egészen sokat érhet. Korábban ugyanis  két alkalommal is szemtanúi  voltak
   annak, hogy  mesterük  kevéske  ennivalóval is  több  ezer  embert  tudott
   jóllakatni. De  erre most  nem  is gondolnak.  Jézus azonban  nem  tekinti
   problémának a kenyér hiányát, hanem  kihasználja az alkalmat arra, hogy  a
   lelki kenyér utáni vágyat ébressze fel tanítványaiban. Nekik és nekünk  is
   szükségünk van a Jézus által adott lelki táplálékra, az isteni  igazságra,
   amely az örök életet hozza meg nekünk.
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Köszönöm Teremtőm, hogy embernek születhettem erre a világra, amely  telve
   van csodával. Köszönök minden új napot, minden új lehetőséget, köszönöm  a
   munkakedvet és  hogy mozogni  tudok,  hogy találkozhatom  más  emberekkel.
   Köszönöm az egyedüllétet  és a  pihenést, a  virradatot és  az alkonyt,  a
   nyílt horizontot.  Itt állok,  kezeim telve  vannak ajándékaiddal,  segíts
   nekem, hadd osszam meg önmagamat másokkal.