[Evangelium] 2010-02-14

[Evangelium minden nap]

   2010. február 14. - Évközi 6. vasárnap

   Az apostolok kiválasztása után Jézus lejött a hegyről, és egy sík  terepen
   megállt. Rengeteg  tanítvány sereglett  köréje,  és hatalmas  tömeg  vette
   körül  egész  Júdeából,  Jeruzsálemből,  valamint  a  tíruszi  és  szidóni
   tengermellékről. Ekkor tanítványaira emelte tekintetét, és megszólalt:
   "Boldogok vagytok, ti, szegények, mert tiétek az Isten országa.
   Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert jutalmul bőségben lesz részetek.
   Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert sírástok nevetésre fordul.
   Boldogok vagytok, ha  gyűlölnek titeket az  emberek, kizárnak körükből  és
   megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot, emlegetik az
   Emberfia miatt. Örüljetek, ha majd  ez bekövetkezik, és ujjongjatok,  mert
   nagy  jutalomban  részesültök   a  mennyben.  Atyáik   is  így  bántak   a
   prófétákkal.
   De jaj nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigasztalástokat.
   Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok.
   Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok!
   Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek  nektek! Hisz atyáik is így tettek  a
   hamis prófétákkal."
   Lk 6,17. 20-26

   Elmélkedés:

   Veled mindenkinél boldogabb vagyok
   Még a tanév elején történt, hogy egy hétfői napon a gyerekek az  iskolában
   elkezdtek tízóraizni. Az  egyik kisfiú  lelkesen és  persze nagyon  éhesen
   vette  elő  táskájából  az   otthon  elkészített  szendvicset,  s   amikor
   kicsomagolta,  mindjárt  meg  is  nézte,  hogy  mi  lapul  a   félbevágott
   zsemlében. Nagy  lelkesedése  rögtön  alábbhagyott,  és  az  egész  termet
   betöltően,  hangosan  panaszkodni  kezdett:  "Mogyorókrém,  pedig  nem  is
   szeretem!" A többiek  persze csodálkoztak a  siránkozáson, mert a  legtöbb
   gyerek édesszájú és szereti  az ilyen finomságokat.  Végül aztán a  kisfiú
   megette a  szendvicset.  A  következő  napon ismét  várták  a  gyerekek  a
   nagyszünetet, hogy  végre ehessenek.  Ugyanaz a  fiú ekkor  is elővette  a
   szendvicset, majd  mindenki  által  hallhatóan  felkiáltott:  "Már  megint
   mogyorókrém! Mindig csak  mogyorókrém!" A nagy  jajgatás után aztán  kissé
   unottan megette. A jelenet  persze másnap is  megismétlődött, és így  ment
   egész héten. Osztálytársai közül senki sem értette, hogy mi a baj a  finom
   mogyorókrémmel, s  többen  szinte  irigykedve  nézték.  Pénteken  aztán  a
   szokásos panaszkodáskor  az osztály  legokosabb  kislánya, akit  -  szinte
   mondanom sem  kell, mert  mindenki ki  tudja találni  - Eszternek  hívtak,
   odament hozzá. Bár még csak  harmadik osztályos volt, de Eszternek  mindig
   voltak jó ötletei, hasznos tanácsai társai számára. Szóval, Eszter odament
   a fiúhoz és megkérdezte: "Ha nem szereted a mogyorókrémet, akkor miért nem
   mondod meg anyukádnak,  hogy mást  készítsen neked tízóraira?"  A fiú  ezt
   válaszolta: "Hiába mondanám, mert én készítem magamnak a szendvicset."

   A  történetet  annak  szemléltetésére  mondtam  el,  hogy  sokan  magukban
   méltatlankodnak valós  vagy  valótlan boldogtalanságukért,  pedig  könnyen
   tudnának változtatni  a dolgon,  mert boldogtalanságukat  nem más  személy
   okozza,  hanem   saját  maguk   tehetnek  róla.   De  hol   találjuk   meg
   boldogságunkat? Mitől lesz  valóban boldog  az életünk?  Mit kell  tennünk
   annak érdekében,  hogy  boldogok  legyünk? A  mai  evangéliumban  Jézus  a
   boldogság útját mutatja meg, s valóban  szükségünk is van arra, hogy  maga
   Isten mutassa meg nekünk az élet boldogságának természetét, mert az  ember
   Isten nélkül  hiába  keresné, sosem  találná  azt meg.  De  mielőtt  Jézus
   kijelentéseit szemügyre vennénk, egy másik példát is szeretnék mondani.

   Jean Liedloff amerikai pszichológus  és írónő több  mint két évet  töltött
   Dél-Amerikában, a venezuelai dzsungelben  egy indián törzs tagjai  között,
   akik  gyakorlatilag   ma   is   kőkorszaki   körülmények   között   élnek.
   Tapasztalatait később Az elveszett boldogság nyomában című könyvében  írta
   meg. Az indiánok között élve  hamar felfigyelt arra, hogy mennyire  boldog
   és kiegyensúlyozott  az  életük, s  ennek  okát  kezdte el  keresni,  s  a
   boldogság  kulcsát   az   indiánok  csecsemőkkel   és   gyerekekkel   való
   bánásmódjában találta  meg. A  gyermekeket mindenhová  magukkal viszik,  a
   gyerek mindenhol ott van, ahol az élet zajlik, a gyerekek állandó  fizikai
   és lelki kapcsolatban  vannak szüleikkel, elsősorban  az édesanyjukkal.  A
   pszichológusnő szerint a  gyereknek éppen  erre van  szüksége: az  állandó
   törődésre, a  gondoskodásra, a  szeretetre, s  mivel mindezt  születésének
   pillanatától megkapja, ezért boldog az élete. A modern világban azonban  a
   gyermeknek az anyával  való folyamatos,  közvetlen kapcsolattartás  igénye
   nem teljesül,  mert rácsos  ágyba teszik,  babakocsival utaztatják,  s  ha
   kicsivel nagyobb lesz, külön  szobát is kap.  A távolságtartásnak ezek  az
   eszközei és  módszerei  az  emberekben  olyan  hiányt  ébresztenek,  amely
   boldogtalanságukat okozza. Nem  tisztem értékelni az  írónő elméletét,  de
   annyi  biztos,  hogy  megállapításaiban   sok  igazság  rejlik.   Egyetlen
   kijelentését szeretném még idézni, ami  az indiánok között szerzett  egyik
   legfontosabb tapasztalata: a  boldogság nem  egy elérendő  cél, hanem  egy
   természetes állapot.

   Jézus boldogság-mondásait Máté és  Lukács evangéliumában találjuk meg,  az
   imént  az  utóbbit  olvastuk  fel.   A  két  felsorolás  között   bizonyos
   különbségek vannak. Máténál  nyolc, illetve  kilenc boldogságot  találunk,
   Lukács csak négyet  említ, s ezekhez  négy "jaj-mondás" kapcsolódik.  Máté
   ezt a  formát  használja: "Boldogok  a  lélekben szegények,  mert  övék  a
   mennyek  országa".  Lukács  írásában  ennél  személyesebbek  a   mondások:
   "Boldogok vagytok, ti, szegények, mert  tiétek az Isten országa".  Máténál
   inkább erkölcsi jellegűek a boldogságok, míg Lukács evangéliumában egy-egy
   konkrét  emberi  élethelyzetet,   életállapotot  jelölnek   meg,  mint   a
   szegénység, az éhezés, a sírás és az üldöztetés.

   Jézus  szavai  szerint  a  boldogság   nem  olyan  dolog,  amelyet   akkor
   szerezhetünk meg, ha valamit teszünk érte.  Ő nem azt mondja, hogy  tegyük
   meg ezt vagy  azt és akkor  boldogok leszünk. Ő  itt nem azt  parancsolja,
   hogy legyünk  nincstelen  szegények és  akkor  boldogok leszünk.  Nem  azt
   mondja, hogy boldogságunk  érdekében ne együnk  semmit és éhezzünk.  Jézus
   nem azt  kéri, hogy  álljunk  neki sírni  szomorúságunkban és  akkor  majd
   boldogok leszünk. Nem azt javasolja,  hogy menjünk el egy olyan  országba,
   ahol hitünkért üldözni fognak minket, s ettől majd boldog lesz az életünk.
   Jézus   egészen   másról   beszél,   arról,   hogy   még   a   legnehezebb
   élethelyzetünkben is vegyük  észre azt,  ami miatt  boldogok lehetünk:  ha
   szegények vagyunk, akkor is tudunk örülni, mert Isten Országa a miénk.  Ha
   nélkülözünk, akkor is remélhetünk az  isteni jutalmazásban. Ha sírunk  is,
   Istenben  megtalálhatjuk   örömünket.  S   végül:   az  üldözések   és   a
   bántalmazások nem képesek  elszakítani minket  az üdvösségtől  és az  örök
   boldogságtól.

   Mit kell  tennünk  annak érdekében,  hogy  boldogok legyünk?  -  kérdeztük
   elmélkedésünk elején. Az  elhangzottak alapján  talán már  látjuk, hogy  a
   kérdés kissé sántít.  A boldogság nem  valamilyen tevékenységgel  elérendő
   cél, s még inkább nem valamilyen tárgyi dolognak, kincsnek a birtoklásával
   megszerezhető cél. Hiába  is szaladunk  a boldogság után!  A boldogság  az
   Istennel való élet, az Istenben való élet állapota.
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Uram, Jézus,  taníts  meg  engem  arra,  hogy  a  legkisebb  dolgokban  is
   felfedezzem az igazi öröm,  az igazi boldogság  forrását! A szegénység,  a
   nélkülözés, a szomorúság és az üldöztetés nem lehet akadály számomra, hogy
   feléd közeledjek.  Sőt, éppen  ellenkezőleg,  ezek segítenek  a  leginkább
   abban, hogy megtaláljalak Téged, s benned boldogságomat. Érzem közelséged,
   érzem gondviselésed, érzem irgalmadat, érzem jóságodat, érzem  szereteted,
   s ez nekem a boldogság. Jézusom, veled mindenkinél boldogabb vagyok.