[Evangelium] 2010-02-13

[Evangelium minden nap]

   2010. február 13. - Szombat

   Egy alkalommal ismét  nagy tömeg vette  körül Jézust. Mivel  nem volt  mit
   enniük, odahívta tanítványait, és így  szólt hozzájuk: "Sajnálom a  népet.
   Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Ha pedig  étlen
   bocsátom haza őket,  kimerülnek az úton,  hiszen többen közülük  messziről
   jöttek." Tanítványai így feleltek: "Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi
   kenyeret, hogy  mind jóllakjanak?"  Jézus ekkor  megkérdezte tőlük:  "Hány
   kenyeretek van?"  Azt  felelték: "Hét."  Akkor  meghagyta a  népnek,  hogy
   telepedjék le a földre. Majd fogta  a hét kenyeret, hálát adott,  megtörte
   és odaadta  tanítványainak, hogy  osszák  szét. Szét  is osztották  a  nép
   között. Volt néhány kisebb  haluk is. Azokat  is megáldotta és  meghagyta,
   hogy osszák szét. Ettek, és jól  is laktak. Aztán felszedték a  maradékot:
   hét kosár telt  meg vele.  Mintegy négyezren  voltak. Azután  elbocsátotta
   őket. Maga  pedig tanítványaival  hajóba szállt,  és Dalmanuta  környékére
   ment.
   Mk 8,1-10

   Elmélkedés:

   Az emberiség az  évszázadok során megtanulta,  hogy a mindennapi  kenyeret
   Istentől kell  kérnie, aki  alkalmas  időjárással biztosítja  a  kenyérhez
   szükséges gabonát. A kenyér hiánya olyan problémát jelentett és jelent  ma
   is, amelyet az ember saját önzése és a lemondással való késlekedése  miatt
   nem tud  megoldani. Jézus  is  arra tanít  a  legszentebb imában,  hogy  a
   mennyei Atyától kérjük a mindennapi kenyeret, hiszen ő képes bármikor  azt
   megadni nekünk. A  csodálatos kenyérszaporításnál szintén  arról van  szó,
   hogy Isten ad kenyeret az éhezőknek, de ezt megelőzi az ember felajánlása,
   amely kevés ugyan, de  Jézus kezében, az  Atya áldásával elégnek  bizonyul
   ezrek táplálására.
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Szeretlek, Istenem, mert te mindenek előtt voltál a világon.
   Szeretnem kell téged, mert saját kezeddel formáltál meg engem.
   Szeretlek téged, Istenem, mert azért alkottál, hogy szeresselek.
   Uram, Istenem, szeretlek téged, mert te előbb szerettél engem!
   Mily boldogtalan voltam, amíg nem követtelek!
   Mily boldog leszek, ha egészen neked adom magam!
   Add, hogy csak érted éljek, és téged szeresselek!