[Evangelium] 2010-02-12

[Evangelium minden nap]

   2010. február 12. - Péntek

   Jézus  eltávozott  Tírusz  vidékéről,  és  Szidonon  át  a  Galileai-tóhoz
   érkezett, a  Tízváros  környékére. Ott  egy  süketnémát vittek  hozzá,  és
   kérték, hogy tegye  rá a kezét.  Jézus félrehívta őt  a tömegből, ujját  a
   fülébe dugta, majd nyállal megérintette a nyelvét. Azután föltekintett  az
   égre, fohászkodott,  és  így szólt:  "Effeta",  vagyis "Nyílj  meg!"  Erre
   megnyílt a süket füle, megoldódott  a nyelve, és érthetően beszélt.  Jézus
   megparancsolta, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél jobban tiltotta,
   annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak, és azt mondták:  "Mindent
   jól cselekedett: a  süketeknek visszaadta hallásukat,  a némáknak pedig  a
   beszédet."
   Mk 7,31-37

   Elmélkedés:

   Bármennyire  is  furcsának  tűnnek,   látványos  eredményt  hoznak   Jézus
   mozdulatai. És a süketnéma ember számára ez a lényeg. Ő beszélni  szeretne
   és hallani akarja mások beszédét. Jézus mozdulatai azt eredményezik,  hogy
   megszűnik némasága  és hallása  is megjavul.  A csoda  azonban  messzebbre
   mutat, mint a testi betegség  megszűnése. Aki képes visszaadni a  hallást,
   az képes  arra is,  hogy  nyitottá tegye  a  szívet is  Isten  igazságának
   meghallására. S  aki képes  valakit megajándékozni  a beszéd  adományával,
   annak  hatalma  van  ahhoz  is,   hogy  az  megbízást  adjon  az   igazság
   hirdetésére. Mert miként semmiféle emberi nyomorúság nem akadályozhatja az
   isteni irgalmasság  megnyilvánulását,  ugyanúgy  semmi  sem  állhat  annak
   útjába, hogy az üdvösség örömhíre eljusson minden emberhez.
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Urunk,  Jézus,  aki   teljes  odaadással  fogadtad   el  a   kereszthalált
   üdvösségünkért, tégy  minket és  a világ  minden emberét  keresztáldozatod
   részesévé, hogy  létünk és  cselekedeteink  szabad és  tudatos  részesedés
   legyenek üdvözítő művedben.
   II. János Pál pápa