[Evangelium] 2010-02-06

[Evangelium minden nap]

   2010. február 6. - Szombat

   Abban  az  időben  az  apostolok  visszatértek  Jézushoz,  és  beszámoltak
   mindarról, amit tettek és  tanítottak. Ő így  szólt hozzájuk: "Gyertek  ti
   is, (menjünk)  a  pusztaságba egy  magányos  helyre, hogy  pihenjetek  egy
   kicsit!" Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre  sem
   maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre,
   hogy magukban  legyenek.  De  sokan  látták,  amikor  elmentek,  és  sokan
   megtudták. Erre  minden városból  gyalog odasiettek,  és megelőzték  őket.
   Amikor Jézus kiszállt és  látta a nagy tömeget,  megesett rajtuk a  szíve.
   Olyanok voltak, mint a pásztor  nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte  őket
   sok mindenre.
   Mk 6,30-34

   Elmélkedés:

   Jézustól, a Mestertől indulnak el és  hozzá térnek vissza az apostolok.  Ő
   bízta meg őket azzal, hogy a nevében tanítsanak, meggyógyítsák a betegeket
   és kiűzzék az emberekből a gonosz lelkeket. Nem a maguk igazságát hirdetik
   tehát, s  nem a  maguk emberi  erejével cselekszenek,  hanem Jézus  isteni
   szava szólal meg bennük és az ő irgalmassága jelenik meg tetteikben. Jézus
   küldötteiként a  mi hivatásunk  is ugyanez.  Hirdetnünk kell  örömhírét  a
   reményvesztetteknek,   tanúskodnunk   kell   titokzatos,   de    valóságos
   jelenlétéről a világban, így járulva hozzá az Isten Országa növekedéséhez.
   Tanítása ma is, mint  egykor, nagy vigasztalást  jelent az örök  igazságot
   kereső embereknek.
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Fölséges és dicsőséges Isten, ragyogd  be szívem sötétségét, és adj  nekem
   igaz hitet, biztos  reményt és tökéletes  szeretetet, érzéket és  értelmet
   Uram, hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat.
   Assisi Szent Ferenc